Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)
IV. Szerződéses kérdések
újabb fizetés nélkül) tilos, ez —ki nem mondottal! is—know-how szerződés szerinti átadását jelenti. Ha az eladó a szerződésben azt is szeretné kikötni, hogy a létesített üzem bővítése még más. például a vevő saját technológiájával sem lehetséges, ez nem a szellemi tulajdon védelmére utal. hanem tisztán kereskedelmi megfontolásból eredő kísérlet (versenykorlátozás), ami egves országokban a kartelltön énvekbe ütközhet. Az említett kikötések ellenére sem szükségszerű a know-how árát különválasztani. A most tárgyalt szerződések, amelyekben tehát a szabadalmi licencia vagy a know-how átadása szerződéses mellékkötelezettség, nem licencia- és know-how-szerződések. Ezek alapvetően adásvételi vagy vállalkozási szerződések, amelvek fő tárgya tervezési munka és/vagyr áru (berendezés) szállítása. A szabadalmi licencia, vagy a know-how átadása periig pusztán járulékos szerződéses mellékkötelezettség. Jellegzetesen ilven szerződés a nagy berendezésekre, komplett üzem vásárlására vonatkozó szerződés. Az ilyen vásárlás ugyanis rendszeresen együtt jár — ha nem is közvetlenül — kisebb szabadalmi licenciával vagy többnyire know-how átvételével. Ilven esetekben szinte bármely típusú know-how szóba jöhet. Éppen ezért szokásos és érthető az a már említett kikötés, hogy az üzem jövőbeli fejlesztése, az átadott tervek és technológia alapján új üzem létesítése — legalábbis meghatározott ideig — vagy egyenesen tilos vagy újabb ellenszolgáltatáshoz kötött. .4 komplett berendezések szállítására vonatkozó szerződések célszerű felépítése a következő: — a szerződő felek megnevezése, — a szerződés tárgy a és rendeltetése, — a tervezési (engineering) tevékenység részletes szabályozása, — a szellemi tulajdonnal (például szabadalommal) kapcsolatos rendelkezések, 198