Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

IV. Szerződéses kérdések

ezt lehetővé teszi, hacsak a liceneiavevő e jogáról nem mondott le a szerződésben. Ilyen lemondás érvényessége azonban az

1990. évi LXXXVI. tv. alapján vitatható.

3.5.2. Alapvető kötelezettségek

know-how-szerződések esetén

A know-how ára (ellenértéke), a fizetési időpont és a fizetés módja az idevonatkozó szerződésekben is lénveges feltételek, és módok ezért kívánatos szabályozásuk. Az ár ugyanolyan formában határozható meg, mint licenciaszerződésekben (például előleg és időszakonként fizetendő összeg, a termelés függvényében). Itt azonban gyakoribb az egy összegben kikötött ellenérték. amely persze részletekben is fizethető. (Ennek az az oka, hogy az átadó tart attól, hogy mások is kidolgozhatják ugy anazt a know-how-t. az esetleg nyilvánosságra is jut. Ilvenkoraz átvevő felléphet díjcsökkentési vagv azzal az igénnyel, hogy egy általában nem fizet.) A fizetésnek azonban célszerű összhangban lennie a szerződés alapi«lőtartainával. annak e>etleges meghoszszabbításával vagy kiterjesztésével, a fejlesztésátadással >tb. íg\ lehetséges az. hogy az alap-know-how átadásáért az átadó egyösszegű ellenértéket kér — amely az átadás után fizetendő —. míg az évenként átadásra kerülő fejlesztésekért további, évenként fizetendő összeget. Van arra is példa, hogy az átvevő nem pénzben, hanem a know-how alapján gyártott áruval fizet (részben fizet ezzel), esetleg saját know-how-ja az ellenérték.

A fizetés egyébként szerződéses kikötés alapján is csökkenhet vagy megszűnhet a know-how titkosságának elvetése esetén, illetve a műszaki fejlődéssel előbukkanó újabb műszaki megoldás következtében létrejövő értékcsökkenés, érdekmúlás miatt. A fizetés pénznemét, idejét, helvét stb. szintén rendezni kell.

Az átvevő másik alapvető kötelezettsége, a titoktartási. Ez minden know-how szerződés lényeges eleme. Célszerű pontosan