Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)
IV. Szerződéses kérdések
arra az álláspontra helyezkedhet, hogy azok előtte már ismeretesek voltak, s ezért a szabadalom elnyerése érdekében esetleg ő maga tesz lépéseket. Mindebből kiindulva a felsorolt kérdéseket a szerződésben érinteni kell, és azokat az átadó számára is kedvező módon kívánatos szabályozni. Hasonló feltételezések a szellemi import esetére is felállíthatok. Ekkor viszont éppen az ellenkező véglet áll fenn. Míg tehát az export esetében abból indultunk ki, hogy ellenkező kikötés hiányában a licencia kizárólagos, import esetében abból kell kiindulni, hogy nem kizárólagos. Amennyiben exportnál a liceneiaadó szavatossági kötelezettségét tételezzük fel, importnál éppen ellenkezőleg: abból lehet kiindulni, hogy hacsak a szerződésben külön ki nem kötjük, a licenciaadó semminemű szavatossággal nem tartozik stb. A know-how-szerződések megkötésekor is célszerű hasonló vélelmekből kiindulni. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a licencia- és know-how-szerződéseket különös gonddal kell elkészíteni, s azokban — későbbi viták elkerülése céljából — valamennyi lényeges kérdést részletesen szabályozni kell. Kivétel, amikor valamely kérdés az adott esetben érdektelen, vagy ha a szerződésre irányadó jog eléggé ismert ahhoz, hogy e jogrendszer rendelkezéseire lehessen hagyatkozni. Előfordul olvan esel is, amikor valamelyik kérdést taktikai okokból nem célszerű feszegetni. Ebben az esetben célszerű is a választolt jog általános rendelkezéseire hagyatkozni. Ezek az esetek azonban inkább kivételek, s nem rendszeresek. Végül megemlítendő, hogy szerződéskötési segédeszközül szokás az egves rendezendő kérdések jegvzékét (ún. checking list-et) is összeállítani. A hazai irodalom is közöl ilyen jegyzéket.-1 Lontai Endre: A Iicenciaszerződések alapvető kérdései. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978., 351. o. 150