Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

IV. Szerződéses kérdések

1.4. Védjegylicencia-szerződések

A védjegyekkel már az első fejezetben megismerkedtünk. Ezek használatára is lehet licenciaszerződéseket kötni.|y E licencia azonban alapvetően abban különbözik az eddig tárgyaltaktól, hogy ebben az esetben nem egv műszaki megoldás, hanem egv árujelző használatának átengedésére kerül sor. Minthogy árujelzőkről van szó, sajátos probléma az, hogy a „köz érdeke is beleszólhat a licenciaszerződésekbe. Pontosabban arról van szó, liogv egy országban történő két vagv több gyártó, illetve kereskedő fél általi azonos védjegy alkalmazása megkérdőjelezhető. illetve az egyik országban jól ismert védjegy alkalmazásának egy másik országban, ottani cég előállításában bizonyos akadályai lehelnek. Az egvik probléma a kizárólagos é> a nem kizárólagos, de egyszerű védjegy licenciakérdése köré csoportosítható. A másik pedig az, liogv szükséges-e valamilyen megkülönböztetést alkalmazni a licenciába vett védjegv alkalmazásakor.

Abban az esetben, ha a technológiát transzferáló fél az átvevő féllel azonos országban működik, s átengedi védjegyét is, az a kérdés, hogv a piacon miképpen jelenhet meg két vállalat azonos áruja, azonos védjeggyel. Erre csak egyetlen mód van. az, ha a transzferáló vállalat szigorúan ellenőrzi az átvevő nél a gyártmány minőségét. Különben saját termékének piaci elismertségét, a \ állatai és az áru ún. „goodwill"-jét áshatja alá. Természetesen ilyen, egyetlen országban a két fél által azonos védjeggyel történő előállításról csak olt lehet szó. ahol vagv a termelendő áru mennvisége igen nagy (tömegcikk, amellvel egyetlen vállalat nem tudná a piacot ellátni, s ezért a termelést

Védjegylicencia-szerződésekel a hazai irodalomban feldolgozta Vida Gábor: Védjegy és vállalat. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982. 209. és kk. o.

142