Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)

I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme

Lehet-e bitorolni olyan szabadalmas jogait, aki általános képletet adott meg igénypontjában és néhány példát is közölt a leirásban, amelyek az általános képletet támasztják alá, ha a szabadalmas által igényelt példák reprodukálása helyett egy másik eltérő, de az általános képlet alá eső példát valósit meg valaki. Nézetem szerint e kérdésre igenlő választ kell adni. Természetes, hogy ha az az anyag, amelyet a szabadalmas nem igényelt és amelyet versenytársa előállított, csupán abban különbözik az általános képlettől, hogy egy csoport egy másik ekvivalenssel van helyettesítve, szintén bitorlásról van szó.

Nézetem szerint más a helyzet, ha egy bonyolult molekulában egy csoport helyzetének megváltoztatása eltérő tulajdonságokat eredményez. Ez teljesen a vegyi ekvivalencia kérdésével függ össze.

Mondjunk még valamint a kiválasztási találmányról, amely a régi törvényen alapuló joggyakorlat alapján - nézetem szerint helytelenül - nem szabadalmazható.

Lehetséges, hogy ez a joggyakorlat továbbra is megmarad.

Az a tény azonban, hogy ismert anyagok családjában egy anyagot kiválasztanak és azt eltérő műszaki területen alkalmazzák, nem mindig nyilvánvaló és Németországban éppen ilyen ok miatt szabadalmazható a kiválasztási találmány.

Kérdés tehát, hogy vajon a francia biró bizonyos esetekben - éppen a feltalálói tevékenység fogalmának alkalmazásávalnem fogja-e módosítani a korábbi joggyakorlatot azáltal, hogy oltalmat engedélyez az ilyen tipusu találmányokra?

A kiválasztási találmányok vonatkozásában a legfeltűnőbb példát az Andréadis-szabadalom szolgáltatja, amely bőrbarnitó terméket véd; ez a termék nem más, mint a dihidroxi-aceton, vagyis olyan anyag, amelynek jól ismerték azt a tulajdonságát, hogy sárgára színezi a vele foglalkozók ujjait.

Andréadis találmánya csupán abban állt, hogy ezt az ismert anyagot oldatba vitte, aminek révén a jól ismert TAN-O-TAN védjeggyel forgalomba hozott barnitó oldatot kapta.

E szabadalom alapján különböző perek indultak mind Belgiumban, mind Franciaországban. A belga jogszolgáltatás - amely egészen a Semmitőszékig ment - megtagadta e találmány szabadalmazását. A francia joggyakorlat hasonló, jóllehet még nem nevezhető szilárdnak. A fellebbviteli bíróságként döntő Orléans-i Törvényszék ugyanis, amely a Párizsi Törvényszék Ítéletét hatályon kivül helyező 1968. február 28-i Ítélet alapján lefolytatott uj eljárás során döntött, még azon a nézeten volt - ellentétben a Semmitőszékkel -, hogy az ilyen találmány szabadalmazható.

55