Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)

I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme

Szabadalombitorlási ügyekben követett gyakorlat Franciaországban

Alain Casalonga

szabadalmi ügyvivőt a Francia Szabadalmi ügyvivők Egyesületének elnöke

i. általános rész

1. A bitorlás definíciója

A bitorlást az 1968. január 2-i uj francia szabadalmi törvény a szabadalmas jogainak bármilyen megsértéseként definiálja.

Ez a definíció sokkal általánosabb, mint az 1844. julius 5-i régi törvény definíciója, s bár az utóbbi törvényt az 1368. január 2-i törvény hatályon kivül helyezte, az ma is irányadó mindazokra a szabadalmi bejelentésekre,amelyeket az uj törvény hatálybalépésének időpontja, vagyis 1969. január 1. előtt nyújtottak be.

Minthogy a régi jogszabály hatálya alá eső szabadalmaknak igen nagy a száma, témámat a régi törvény keretei közé helyezkedve fogom tárgyalni, de jelezni fogom az uj törvény által bevezetett újításokat.

Az 1844. julius 5-i törvény 40. szakasza a bitorlást az alábbi módon definiálja:

"A szabadalmas jogainak bármilyen megsértése, legyen az akár a szabadalmazott termékek gyártása, akár a szabadalom tárgyát képező eszközök használata, bitorlás vétségének minősül."

Szó szerinti értelmezésben ez a definíció kiemeli a szándékos elem hiányát és a vétség jogellenes jellegét.

47