Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
Nyilván indokolt volt a BSM tulajdonosától megkövetelni az általa felfedezett farmakológiai és gyógyászati tulajdonságok leirását. Az 5. szakaszból levezethető minimális feltétel szerintünk teljesítve van, mihelyt a szabadalom leirása elég jelentős farmakológiai utalásokat tartalmaz ahhoz, hogy azokból levezethető legyen a gyógyszer rendes gyógyászati alkalmazásának természete. Ezeket a farmakológiai utalásokat állatokon in vivo végzett, vagy in vitro kísérletek eredményei alapján adják általában meg, mert a feltaláló nem akarja a szabadalmi bejelentés benyújtását addig eltolni, amig az első klinikai eredmények is rendelkezésre állnak; utóbbi ugyanis rendszerint néhány évvel később következik csak be, minthogy egy uj gyógyszer klinikai kipróbálását hosszadalmas előkészületek és óvatossági rendszabályok előzik meg. Szerintünk a törvény nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ezeket a farmakológiai utalásokat emberen kapott eredmények alakjában fejezzék ki, amennyiben azok a szabadalmi bejelentés benyújtása idején rendelkezésre állnak. A gyógyszer farmakológiai és gyógyászati tulajdonságainak ismertetése tehát adott esetben egybemosódhat. Ugyanabban az Ítéletben a bíróság viszont úgy döntött, hogy a szabadalmasnak nem kell bizonyítania gyógyszerénél a többé-kevésbé elviselhető toxicitás hiányát, minthogy az 1961. évi rendelet 5. szakasza ezt kifejezetten nem követeli. Az ilyen engedékenység, legalábbis az árnyalatok ilyen hiánya a gyógyszer ezen tulajdonságával kapcsolatban ugyanúgy vitatható, mint a farmakológiai tulajdonságok ismertetésével kapcsolatos szigorúság. Emlékezhetünk arra, hogy az 1960. május 30-i rendelet kifejezetten a Közegészségügyi Kódex L 511. cikkében adott gyógyszer-meghatározásra utal. Ezért kizártnak tartjuk, hogy egy anyag, termék vagy kompozíció gyógyszerként szabadalmazható legyen egy olyan törvényhely értelmében, amely az egész gyógyászati törvényhozás alapját képezi, ha használata gyógyszerként a gyakorlatban nem lehetséges, pl. túlságos toxicitása miatt. Mégis hangsúlyozni kell ennek az Ítéletnek a fontosságát; fellebbeztek is ellene, minthogy az első értelmezési kísérletet képviseli az 1960. május 30-i rendeletén alapuló előírások joggyakorlatában, amelyeket az 1968. január 2-i törvény rendszere csupán átvett, de lényegileg nem változtatott meg. Itt jegyezzük meg, hogy rendes körülmények között a bíróságok részéről mindig bizonyos szigorúság várható, amikor peres szabadalmak tárgyát képező termékek, vagy kompozíciók farmakológiai és gyógyászati tulajdonságaival kapcsolatos kérdéseket bírálnak el. Úgy tűnik, ebből következik, hogy egyszerű "ellenőrizhetetlen állítások" nem hasonlíthatók egy "első előadáshoz" 43
