Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
ez a gyógyszer nagyon fontos gyulladásgátló. Az eljárás maga a dioxo-pirazolidin származékainak gyártásánál használt és előzőleg ismert reakciók felhasználásán alapult csupán. A biróság szerint az eljárás szabadalmazhatósága uj eszköz alkalmazásán, ill. olyan reagensek sajátos kiválasztásán alapult, amelyeket eddig még nem alkalmaztak; felhasználásuk kedvező hatással járt és olyan terméket szolgáltatott, melynek gyógyászati tulajdonságaival a dioxo-pirazolidin más ismert származékai nem rendelkeztek . Ugyanigy a párizsi törvényszék 1958. junius 27-i határozata /Société Schering Ag c/ Société des Laboratoires André Guerbet; Ann., 1968, p. 97/ megállapította, hogy a "gyógyszeripari vegyületek és mindenféle gyógyszerek" kizárása a szabadal mazhatóságfcól, ami az ipari termékek szabadalmazhatósága alól kivételt jelent, szigorúan értelmezendő. Elismerte egy olyan röntgen-kontrasztanyag szabadalmazhatóságát, amely nem tartozott szorosan az akkori Közegészségügyi Kódex L. 511 cikke szerinti gyógyszer-meghatározás alá. Az 1944. január 27-i törvény és ez a liberális joggyakorlat mégsem adott megoldást a gyógyszerek oltalmára, függetlenül gyártási eljárásuk szabadalmazhatóságától. Az 1941. szeptember 11-i törvény, amelyet egy 1946. május 22-i törvény módosított, a gyógyszerek használatbavételét ártal matlanságuk kimutatásához és megadott képletükkel való azonosságuk igazolásához kötötte. E törvény szintén biztosított bizonyos előjogokat az uj gyógyszerek feltalálóinak, nevezetesen a védjegyhez való kizárólagos jogot. Ezeket a jogokat egy "láttamozás" /visa/ elnevezésű okirat fejezte ki. Az 1946. évi törvény nem tiltotta azonban meg az ilyen uj gyógyszerek utánzatai nak árubabocsátását, az elnevezésükre és reklámozásukra vonatko zó néhány korlátozástól eltekintve. A törvényhozónak előbb, vagy utóbb fel kellett ismernie, hogy ezeknek az utánzatoknak az elburjánzása, amelyek egymás között csak a gyártók nevében különböztek, végül is a felhasználók félrevezetését okozta és uj gyógyszerek kutatásától elvette a kedvet. Az 1959. február 4-i 59-.'50 sz. rendelet megkísérelte orvosolni ezt a helyzetet azáltal, hogy szétválasztotta az iparjogvédelmi kérdéseket és a közegészségügy védelmét szolgáló kér déseket. "Különleges gyógyszerszabadalmak"-nak /BSM/ kellett védeniük az uj gyógyszerek feltalálóját ezekre a jogokra vonatkozó bizonyos megszorítások fenntartásával, és ennek következtében ösztönözniük kellett a tudományos kutatást. A "láttamozást" megtartották, de teljesen függetlenül a gyógyszerek újdonságának kérdésétől. A gyártónak gyakorlatilag csak az adminisztráció által adott piacrahozatali felhatalmazásra volt szüksége, amely egyébként megerősített feltételek mellett megállapította, hogy azok a gyógyszerek, amelyeket a 31
