Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Hatodik fejezet - Az ipar- és piacszerkezet mint innovációs forrás

veszélyek, alkalmazásának korlátái közismertek voltak: az orvosi irodalom számos esettel szolgált. Ennek ellenére az első öt-nyolc évben az újonnan jöttek zavartalanul törhettek be a piacra.

Az Egyesült Államok Postaszolgálata éveken át figyelmen kívül hagyta azokat a vállalkozókat, akik egyre nagyobb részeket vettek el a legnyereségesebb szolgáltatásokból. Először az Egyesült Csomagszállító Szolgálat vette át a régebbi csomagposta szerepét, aztán az Emery Légiszállítás és a Federal Express vállalta át a még ennél is nyereségesebb sürgős csomag- és levélfutár-szolgálatot. A Posta a rendkívül gyors növekedés következtében vált ilyen sebezhetővé. A mennyiségi növekedés akkora volt, hogy egyszerűen nem is jutott idő a kisebb üzletágakra, s ez az újítók-fejlesztők számára felhívás keringőre.

Ha az iparszerkezet változik, a ma vezető helyzetben lévő termelők, szállítók rendre figyelmen kívül hagyják a leggyorsabban növekvő piacszegmenseket, hiszen ragaszkodnak a régi bevált gyakorlathoz, melyek egyre gyorsabban avulnak el, s már nem képesek ellátni feladatukat. Az új növekedési lehetőségeket nemigen tudják abba a módszerbe illeszteni, ahogy iparáguk „mindig” is közelített a piachoz, nem sikerül a jól ismert szempontok szerint meghatározniuk azt, s szervezetileg sem készek a változásra. Az újítóknak ezeken a területeken tehát jó esélyük van arra, hogy hosszú ideig békén hagyják őket. A régi vállalkozások, szolgáltatások egy darabig még jól mennek a régi piacaikon, a régi módszerekkel dolgozva is. Nemigen veszik figyelembe az új kihívást: vagy lenézően beszélnek róla, vagy teljesen figyelmen kívül hagyják.

Egy dologra azonban vigyázni kell: rendkívül fontos, hogy az új ötlet egyszerű legyen. A bonyolultabb újítások nemigen működnek; jó példa erre az általam ismert legokosabb és mégis a legnagyobb bukásra ítélt üzleti stratégia.

A Volkswagen jól érzékelte az autóipar 1960 körüli változását, a világpiac kialakulását. A negyven évvel korábbi T-modell után a Volkswagen-Bogár volt az első olyan kocsi, amely igazán nemzetközivé válhatott, és az Egyesült Államokban éppoly népszerű volt, mint szülőhazájában, Németországban, Tanganyikán is éppúgy ismerték, mint a Salamon-szigeteken. A Volkswagen ennek ellenére elszalasztottá a saját maga számára kialakított lehetőséget - elsősorban azért, mert túlságosan okos stratégiát dolgozott ki.

1970-hez közeledve, tehát tíz évvel a világpiac kialakulása után, a Bogár kezdett elavulni Európában. Az Egyesült Államokban, a Bogár legjobb pia96