Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Harmadik fejezet - A váratlan mint innovációs forrás
Am akkor a különböző vállalkozások elkezdték vásárolni ezt a „tudományos csodát” a leghétköznapibb célokra, például bérszámfejtésre. Az Univac, amelyik a vállalkozásokban legjobban használható s legfejlettebb számítógéppel rendelkezett, nem akarta „csökkenteni” tudományos csodájának értékét azzal, hogy üzleti célra árusítja. Az IBM viszont, noha őt is meglepte a vállalkozások számítógépek iránti hatalmas igénye, azonnal alkalmazkodott. Sőt még arra is hajlandó volt, hogy feláldozza saját fejlesztésű számítógépét, mert az nem volt annyira jól alkalmazható a könyvelésben, és felhasználja versenytársa, az Univac által kifejlesztett gépet. Négy éven belül az IBM-nek vezető helye volt a számítógéppiacon, annak ellenére, hogy még vagy egy évtizedig saját fejlesztésű gépei gyengébbek voltak, mint az Univac-konstrukciók. Az IBM viszont hajlandó volt megfelelni az üzleti igényeknek, s megoldást talált például arra, hogy programozóit továbbképezze az üzlettel kapcsolatos kérdésekben. Japán legelső elektronikai vállalata, a Matsushita (talán a márkanevekről jobban felismerhető: ők gyártják a Panasonic- és a National-termékeket) szintén annak köszönheti felemelkedését, hogy elfogadta a váratlanul jött sikert. A Matsushita meglehetősen kicsiny és jelentéktelen vállalat volt még az ötvenes évek elején, melyet minden tekintetben maguk mögött hagytak az olyan régebbi és ismertebb óriások, mint a Toshiba vagy a Hitachi. A Matsushita „tudta”, miként minden más japán gyártó cég abban az időben, hogy a „televízió nem terjed el egyhamar Japánban”. „Japán túlságosan is szegény ahhoz, hogy efféle luxuscikkeket engedhessen meg magának” - mondta a Toshiba elnöke egy 1954-ben vagy 1955-ben tartott találkozón, New Yorkban. A Matsushita azonban elég okos volt ahhoz, hogy fölmérje: a japán farmerek úgy látszik, nem tudják, hogy túl szegények a televízió vásárlásához. Csak azt tudták, életükben először a televízió végre megadta nekik a lehetőséget, hogy híreket kapjanak a nagyvilágból. Nem engedhették meg maguknak a televíziókészülékeket, de mégis, bármi áron meg akarták szerezni, és valahogy ki akarták fizetni. A Toshiba és a Hitachi sokkal jobb készülékeket gy ártott még akkoriban, de a tokiói Ginzán meg a nagy7 belvárosi üzletekben forgalmazták, és a földművesek nemigen látogatták az ilven elegáns környezetet. A Matsushita felkereste a farmereket, és helyben, ügymökök révén árulta készülékeit, ami Japánban addig ismeretlen volt drágább termékeknél, maximum vászonnadrágoknál és kötényeknél. Természetesen nem elég a véletlentől függeni, vagy arra várni, hogy egy 53
