Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Első fejezet - Szisztematikus vállalkozás

A férj és feleség, aki újabb delikateszüzletet vagy mexikói éttermet nyit Amerika egyik kertvárosában, bizony sokat kockáztat. De vajon vállalkozók-e? Hiszen nem tesznek mást, mint amit előttük már annyian. Abban bíznak, hogy területükön egyre növekszik azok száma, akik el akarnak valahová menni vacsorázni - ezentúl azonban semmi újjal nem próbálkoznak: nem igyekeznek új fogyasztói igényeket ébreszteni, illetőleg a meglévőket valami új módon kielégíteni. Ebből a szempontból tehát nem számítanak vállalkozónak, még akkor sem, ha új céget indítanak.

Ezzel szemben amit a McDonald’s tett, az vállalkozás. Persze ők sem találtak fel semmi újat. A végtermék gyakorlatilag semmiben sem különbözik attól az ételtől, amit minden rendes amerikai étteremben már vagy száz éve kapni lehet. De a vezetési elvek és vezetési módszerek alkalmazásával (azzal, hogy feltették a kérdést: „Mit értékel a vevő?”), a termék egységesítésével, az eljárás és a gépek kidolgozásával és azzal, hogy az alkalmazottak betanítását az elvégzendő munka elemzésére és az ebből következő normákra alapozták, a McDonald’s nemcsak jelentős hozamot tudott elérni, hanem új piacot és új vevőket hódított meg. Ez a vállalkozás.

Ugyancsak igazi vállalkozás az az egyre növekvő vasöntöde, melyet egy férj és feleség indított el Közép-Nvugat-Amerikában néhány évvel ezelőtt. Precíziós használatra készült vasöntvényeket hőkezelnek - például azoknak a nagy buldózereknek a tengelyét, melyek Alaszka-szerte egyengették a terepet, ásták az árkot a gázvezetékhez. A művelethez szükséges tudomány már régóta ismert, a cég gyakorlatilag nemigen csinál olyat, amit előtte még senki. Ám az alapítók először is rendszerezték a meglévő műszaki adatokat, így aztán csak betáplálják a teljesítményre vonatkozó adatokat a számítógépbe, és rögtön megkapják, hogy milyen kezelésre van szükség. Az egész folyamatot rendszerezték. A megrendelések többsége tíz-egynéhánynál kevesebb, egyforma nagyságú, egyforma fémösszetételű, azonos súlyú, azonos adatokkal bíró darabra vonatkozott. Az öntvényeket így nem kötegekben, hanem folyamatos eljárás során készítik számítógép-vezérlésű gépekkel és kohókkal, amelyek önmagukat állítják be a kívánt adatok szerint.

Az efféle precíziós öntvényeknél normál esetben 30-40% a selejt - ebben az új öntödében 90% vagy még ennél is több a szalagról lekerülő hibátlan darab. A költség pedig a legolcsóbb versenytárs (egy koreai hajóműhely) árának kétharmadánál is kisebb, annak ellenére, hogy ez a közép-amerikai cég az amerikai szakszervezetek által kiharcolt béreket és juttatásokat fizeti

30