Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
Bevezetés - A vállalkozói gazdaság
mint Kaliforniában vagy Texasban. Sőt, Pennsylvaniában, New Jerseyben és Massachussettesben - bár haldoklónak, esetenként halottnak nyilvánították ezeket az államokat - ugyanannyi új vállalkozás volt, mint Kaliforniában, Texasban és New Yorkban. Egyedül a Minnesota állambeli Snowyból hét sikeres fiatal vállalkozás került a listára. Az Inc. -lista 1938-as és 1984-es eredménye hasonló volt az iparágak és a földrajzi megoszlás tekintetében. 1983-ban egy másik híres /«c.-lista - az Inc. 0, amely a gyorsan növekvő, frissen indult, magánkézben lévő vállalkozásokat sorolja föl - tartalmaz a nyugati part északi részéről való építési vállalkozót (abban az évben, amikor az építőiparban állítólag soha nem látott hanyatlás volt), valamint egy kaliforniai sportszergyártót, aki otthoni testedzéshez kínált felszereléseket. A vállalkozói tőke körében végzett vizsgálódás ugyanehhez az eredményhez vezet. Sőt, itt a tervekben még kevésbé lényeges a csúcstechnológia szerepe. Az egyik legsikeresebb vállalkozói tőkebefektető terve például több csúcstechnológiai vállalatot is tartalmaz: egy újonnan alakult számítógépes szoftverfejlesztő céget, egy új orvostechnikai vállalkozást stb. Am az értékpapírok közül a legjövedelmezőbb mégis az az újonnan létesült vállalat, amelyiknek jövedelme és nyereségessége a leggyorsabban növekedett 1981-1983 között; ez pedig a legkevésbé csúcstechnológiai és a legföldhözragadtabb vállalkozás: egy férfifodrászüzlet-lánc. Ezt követi a növekvő forgalom és a nyereségesség tekintetében egy fogászatirendelő-lánc, egy kéziszerszámgyártó és végül egy olyan pénzügyi vállalkozás, amelyik kisebb cégeknek lízingel gépeket, gépsorokat. Az általam ismert vállalkozások közül 1979-1984 között egy pénzügyi szolgáltató vállalkozás teremtette a legtöbb munkahelyet amellett, hogy a jövedelme és a nyeresége is a leggyorsabban növekedett. Öt év alatt ez a cég kétezer új munkahelyet hozott létre, melyek legtöbbjében igen jó jövedelemre lehetett szert tenni. Noha a cég a New York-i tőzsde tagja, részvényeinek csak egy nyolcadát bocsátotta eladásra. A többit értékpapírokba, adómentes kötvényekbe, pénzpiaci és kölcsönös alapítványokba, jelzálogkötvényekbe, adóeltüntető társulásokba és olyan hasonló befektetésbe menekítette, melyekre az általa „intelligens befektetőnek” nevezett ügyfeleknek szüksége volt. Az „intelligens befektetők” azok a jómódú, de azért nem gazdag értelmiségiek, kisvállalkozók vagy farmerek, akik kisvárosban vagy kertvárosban laknak, és többet keresnek, mint amennyit költenek; ezért szeretik jó helyen tudni a pénzüket, ám elég realisták ahhoz, hogy ne a befektetésekből akarjanak meggazdagodni. 18
