Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

Bevezetés - A vállalkozói gazdaság

hogy megengedhették maguknak a csillagos égig szökő béreket, a dolgozóknak nyújtott különböző juttatásokat, és még így is rekordnyereséget mutattak föl. Azonban - miként Kondratyev jósolta - a kicsattanó egészségnek ezek a jelei csalókák, akár egy kábítószeres pirospozsgás arca. Az iparágak belülről kezdtek tönkremenni. Nem jelentkezett sem stagnálás, sem lassú hanyatlás, hanem egyik napról a másikra összeomlottak, amikor 1973-ban, illetve 1979-ben megkapták az első ütéseket az „olajválságtól”. Csak néhány év kellett hozzá, és a rekordnyereségből csőd felé haladtak ezek a cégek. Hamarosan világossá vált az is, hogy hosszú ideig vagy sohasem lesznek képesek elérni korábbi foglalkoztatottsági szintjüket.

A csúcstechnológiai iparágak is remekül illeszkednek Kondratyev elméletébe. Ahogy megjósolta, eddig még nem sikerült annyi munkahelyet teremteniük, amennyit a korábbi, hanyatló iparágak kényszerűen megszüntettek. Az előrejelzések szerint még hosszú évekig - legalábbis ebben a században - nem lesznek ennél sokkal többre képesek. A komputerek robbanásszerű fejlődésének ellenére az adat- és információfeldolgozás (szoftver-, illetve hardvertervezés, -gyártás, -értékesítés, -szerviz) képtelen annyi új munkahelyet teremteni az amerikai gazdaságban a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején, mint amennyit az acél- és autóipar minden bizonnyal leépít.

De a Kondratyev-féle elmélet nem tud számot adni arról a 40 millió munkahelyről, amely az amerikai gazdaságban létrejött. Nyugat-Európa például remekül követi Kondratyev receptjét. Az Egyesült Államok viszont nem, és talán Japán sem. Van valami az Egyesült Államokban, ami ellentmond Kondratyev hullámelméletének. Valami máris történt, amit nem lehet összeegyeztetni a hosszú távú stagnálás elvével.

Az sem valószínű, hogy egyszerűen csak sikerült volna kitolni a Kondratyev-féle hullám futamidejét. Az eljövendő huszonöt évben az amerikai gazdaságban létrehozandó munkahelyek száma jelentősen alacsonyabb lesz, mint amennyire az elmúlt húsz évben szükség volt, ezért a gazdasági növekedés sokkal kevésbé függ majd az új munkahelyek születésétől. A huszadik század hátralévő részében - sőt 2010-ig - az amerikai munkaerőpiacra újonnan belépők egyharmaddal kevesebben lesznek, mint azokban az években, amikor a népesedési hullámban születettek álltak munkába, tehát 1965 és 1980 között. Az 1960-1961-ben észlelt népesedési hullámvölgyben a születések száma 30%-kal csökkent a népesedési hullámhoz képest. Miután az ötven éven aluli dolgozó nők száma most megegyezik

15