Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
Bevezetés - A vállalkozói gazdaság
fizikus, Denis Papin 1680 táján megálmodta a gőzgépet. Az időszak véget ért, amikor a nukleáris robbanással sikerült mesterségesen előidézni a csillagokon belüli folyamatokat. Ebben a három évszázadban a technológiai haladás voltaképpen nem jelentett mást, mint - ahogy az a mechanikus folyamatban szokás - nagyobb sebességet, még magasabb hőmérsékletet, magasabb nyomást. A második világháború vége óta azonban a technológiai modell szerepét a biológiai folyamatok vették át, vagyis az, hogy mi történik eg)7 szervezeten belül. A szervezeten belüli folyamatok központi magvát pedig nem az energia jelenti - a szó fizikai értelmében -, hanem az információ. Kétség sem férhet hozzá, hogy a csúcstechnológia fontossága felmérhetetlen, akár komputerekről, akár a telekommunikációról, gyári robotokról, irodatechnikáról, biogenetikáról vagy biotervezésről legyen szó. A csúcstechnológia rendkívül izgalmas, újságszenzációnak kiválóan alkalmas. A technológia segítségével létrejöhet egy közösségen belül a vállalkozásra, innovációra való igény és fogadókészség. Az, hogy a fiatal, magas képzettségű emberek nagy része hajlandó kicsiny vállalkozásokhoz, ismeretlen alkalmazókhoz elszegődni a bankóriások vagy elektromos felszereléseket gyártó nemzetközi óriáscégek helyett, minden bizonnyal a „csúcstechnológia” titokzatosságának köszönhető - még akkor is, ha ezen fiatalok jelentős többsége olyan munkáltatónál dolgozik, amelyiknél a technológia egészen átlagos, hétköznapi szintű. Valószínűleg a csúcstechnológia volt az a katalizátor, amely az amerikai tőkepiacot erre a szinte hihetetlen változásra ösztönözte: a hatvanas évek közepén a még csak „alig létező” vállalkozói tőkéből a nyolcvanas évek közepére „majdnem felesleg” keletkezett. A csúcstechnológia is a gondolkodók által annak idején ratio cognoscendinek nevezett dolgok körébe tartozik, vagyis könnyebben fogjuk fel és értjük meg magát a jelenséget, mint kialakulásának magyarázatát és létezésének okát. A mennyiségét tekintve, mint már említettem, a csúcstechnológia még mindig igen kicsiny jelentőségű, hiszen az új munkahelyek mindössze egynyolcadát köszönhetjük neki. Az álláslehetőségeket tekintve a közeljövőben nem is nő majd különösebben fontossága. 2000-ig minden valószínűség szerint az újonnan születő állások mindössze egyhatodát jelenti majd ez az iparág Amerika gazdaságában. Ezek szerint, ha valóban csak a csúcstechnológia jellemezné az amerikai gazdaság vállalkozási ágazatát - mint ahogy ezt sokan gondolják -, szembe kellene néznünk a „nem növekvő gazdaság”, a hosszú távú stagnálás rémével a „Kondratyev-féle” hullámvölgyben. 13
