Haraszti Mihály: Franchising a vállalkozók csodafegyvere? (Budapest, 1992)
II. A franchise felépítése és működése
A SZEREPLŐK fejlesztették, finomították őket, és nem voltak mentesek a tévedésektől sem. A ma élvonalban lévő rendszerek útja sem volt mindig diadalmenet. A rendkívül sikeres, és sokezer egységgel rendelkező Domino Pizza például kétszer is a csőd szélén állt, sőt. egy alkalommal a hitelező bankok még az irányítást is kivették alapítója kezéből. Százával említhetnénk azokat a hálózatokat, melyek olyan gyorsan tűntek el, ahogy megjelentek és sok, ma is működő rendszer állt meg a fejlődés bizonyos fokán. A verseny, a piacgazdaság fejlődése bizonyára jótékony hatással lesz a most kialakuló magyar rendszerekre is. Nincs garancia tartós fennmaradásukra, de ez egy piacgazdaságban minden üzleti vállalkozásra jellemző. Megjelenésük bizonyítja azonban, hogy a magyar vállalkozók sem maradnak el ötletgazdagságban nyugati társaik mögött és ha komolyan veszik feladataikat, biztosak lehetünk benne, hogy - miután legtöbbjük igen egészséges alapra építkezik - még évek múlva is drukkolhatunk sikerüknek. Már puszta létük is jótékony hatással van a franchise élet fejlődésére és élénkíti a vállalkozókedvet. A többi pedig a piac ítéletének a dolga. Miután a franchise etikus jellegét alapvetőnek tartjuk e konstrukció sikerében, nem kerülhető meg a franchise üzletek egyik alapfeltételének a hiánya a most kialakuló magyar rendszereknél: a bizonyíthatóan sikerrel kipróbáltság kérdése. Logikus, hogy az új magyar rendszerek még nem rendelkezhetnek olyan sikeres múlttal, ami franchise átvevőik számára piaci garanciákat teremthet. Ez ugyan csökkentheti attraktiv i tásukat, de semmit nem von le értékükből, ha ezt a tényt nyíltan közük, és a díjak tekintetében figyelembe is veszik. A licencdíj még nem takarhat tökéletesen kidolgozott rendszert, a roy alty még nem garantál olyan segítséget és támogatást, amely biztosítékokat jelenthetne a működés közben jelentkező problémák megoldására. Minden azon múlik tehát, hogy' e rendszerek tulajdonosai mennyire tekintik partnernek első franchise átvevőiket, mennyire képesek gyakorlati tapasztalataik alapján együtt finomítani a rendszert. Pozitív példákban nincs is hiány: elég a Dixie Csirke gyakorlatára utalnunk, amely működése első éveiben sem licencdíjat, sem royalty! nem számított fel, miután tudta, hogy nem minden esetben képes garantálni például az áruszállítás színvonalát. A kezdeti időszakban tehát szinte közös kockázatvállalásról beszélhetünk rendszergazda és partnerei között, ami bátran vállalható, ha korrekt, nyílt és etikus partneri viszonyt eredményez. 2.2. A franchise átvevő A franchise átvevő a teljes üzleti csomaggal védett jogokat vásárol meg egy meghatározott területre, meghatározott időtartamra. Tőkét, időt, erőfeszítést és idevonatkozó múltbeli tapasztalatot invesztál, hogy a rendszer új egy ségét saját hasznára, saját jogon sikeresen üzemeltesse. 65
