Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
léséhez szükséges előfeltételeknek a tervekben való biztosításáról és az újítások eredményeinek a tervekben való érvényesítéséről, továbbá a nagy jelentőségű újítások megvalósításáról. (2) A minisztérium műszaki tanácsának rendszeresen kell foglalkoznia a nagyjelentőségű újítások és találmányok megvalósításával kapcsolatos kérdésekkel. Az ilyen ülésekre az Országos Találmányi Hivatal és az iparági szakszervezet képviselőjét meg kell hívni. (3) A minisztérium ellátja saját területén az újítómozgalom propagandájával kapcsolatos állami feladatokat. (4) A minisztériumi újítási ügyintézés összefogására minden minisztériumban a szükséghez képest újítási osztályt (csoportot) kell szervezni. Az újítási osztály (csoport) nyilvántartja a nagy jelentőségű újításokat és a bevezetés alakulásáról a miniszternek rendszeresen jelentést tesz; előkészíti a döntőbizottsági üléseket, elvi irányítást ad a minisztérium alá tartozó szerveknek, statisztikai kimutatást készít az illetékes szerv részére az újítói és feltalálói mozgalom eredményeiről stb. (5) A minisztériumi újítási ügyintézés során felmerült elvi kérdések eldöntésére minden minisztériumban újítási döntőbizottságot kell szervezni. A döntőbizottság tagjait a miniszter jelöli ki. A döntőbizottság az újítási osztály (csoport) mellett működik, tagként a szakmai szakszervezet kiküldöttjét is meg kell hívni. A döntőbizottsági ülésen az Országos Találmányi Hivatal képviselője jogosult rendes tagként részt venni. A döntőbizottság határoz a minisztériumi újítási szervek által hozott határozatok elleni jogorvoslatok tárgyában is. (6) A miniszterekre és a minisztériumokra vonatkozó rendelkezéseket a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szervekre és azok vezetőire megfelelően alkalmazni kell. * Míg a 17. § a minisztérium termelési főosztályainak, iparigazgatóságainak konkrét és bizonyos fokig operatív feladatait határozza meg, addig a 18. § a miniszternek és magának a minisztériumnak a feladatait felső — elvi szinten állapítja meg. A minisztériumi feladatoknak erre a megosztására azért volt szükség, mert felsőbb fokon is a decentralizálás elvét kellett érvényesíteni. Ezért maga a miniszter, illetőleg a minisztérium központi újítási szerve csak a legfontosabb és a jogszabály által engedett határokon belül előterjeszthető konkrét ügyekkel foglalkozik. Fő feladata az (1) bekezdés szerint a minisztérium területén az újítási ügyek és az újítómozgalom irányítása és ellenőrzése. Ennek keretében végső soron a miniszter gondoskodik az újítások bevezetéséhez szükséges előfeltételeknek a tervekben való biztosításáról, az újítások eredményeinek a tervben való érvényesítéséről a nagy jelentőségű újítások megvalósításával. Ezen a területen a főosztályok vagy 96