Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
Előszó
szerzőknek bevenni azokat, akik újításuk bevezetésében segédkeztek. Az új rendelet egyik igen fontos rendelkezése a közreműködői jutalmak rendszeresítése. Eszerint — munkakörre való tekintet nélkül — jutalomban kell részesíteni mindazokat, akik átlagon felüli teljesítménnyel működnek közre az újítás megvalósításában. Az összes közreműködők részére kifizethető jutalom együttes mértéke a népgazdasági eredmény után számított újítási díj 15—20%-a, mely teljesen független az újítónak járó újítási díjtól. A közreműködői jutalom megállapítása a megvalósító szerv vezetőjének és a helyi szakszervezetnek együttes feladata a miniszter által megállapított értékhatárig. A vezető állásúak közreműködői jutalmát a felettes szerv állapítja meg. Ez a rendelkezés nemcsak a közreműködők számára jelent új ösztönzést* hanem az újítók számára is előnyös, mert az újítás bevezetésében ezentúl nemcsak ők, hanem mások is érdekelve lesznek. 5. Az új rendelet szerint a tapasztalatcsere esetén járó díjakat ezentúl az első bevezetéstől számított 2 éven belül lehet kifizetni — az eddigi 1 év helyett. Ez az újítók számára további anyagi ösztönzést jelent. III. Az új rendelet intézkedései a lazaságok, erkölcstelenségek megszüntetése érdekében : 1. Az idevonatkozó rendelkezések közül igen fontos az „előlegesdi”rendszer megszüntetése. A múlt évben díjazott, de be nem vezetett körülbelül 30 000 javaslat után felvett díjak mögött nem állott eredmény, s ez nagyon sokat ártott a mozgalom tekintélyének. Az előlegesdi egyes újítókat gyakran arra ösztönzött, hogy egy jó újítás bevezetésének szorgalmazása vagy egy komoly újítással való foglalkozás helyett több, kisebb értékű újítást nyújtsanak be, és azok elfogadása esetén csupán az előleg felvételére szorítkozzanak. Ez a rendszer egyes elbírálóknak lehetőséget adott arra, hogy az újítási mozgalomból mintegy jóléti intézményt csináljanak. Lazán bírálták el az újítási javaslatokat, és könnyen fizettek ki 100—200 forint előlegeket, .anélkül, hogy törődtek volna az újítások bevezetésével. A rendelet véget vet ennek a lazaságnak, amikor kimondja, hogy az újítási javaslat után járó újítási díj első részletét nem az elfogadás után, hanem a bevezetés után kell kifizetni. Ez a rendelkezés azt is eredményezi, hogy az újító nemcsak igyekszik figyelemmel kísérni újításának sorsát, hanem segédkezik is a bevezetésben, hogy javaslatát minél előbb gyakorlatba vegyék, az újítási díjat részére minél előbb kifizessék. 8
