Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

I. Rész. Újítások

A legjobb előkészítés sem jogosítja fel azonban a vezetőt arra,

hogy az újítási előadó javaslatát kritika nélkül elfogadja, az elkészített határozatot mechanikusan aláírja. A vállalat műszaki szükségleteit, adottságát neki kell a legjobban ismernie, neki kell megállapítania, hogy van-e szüksége a vállalatnak az újításra, megvalósítható-e az. Nem szabad elfogadnia a javaslatot, ha azt látja, hogy arra a vállalatnak nincs szüksége vagy az nem válósítható meg. Viszont nem szabad elutasítani azt az újítást, amely csak perspektivikusan érdekli a vállalatot. A népgazdasági szükségleteket, a továbbfeldolgozó ipar szükségleteit is figyelembe kell vennie, tehát az újítási javaslatot a szélesebbkörű összefüggések szempontjából is vizsgálnia kell. Előfordulhat, hogy a javaslat a vállalatnál csak jelentéktelen eredményt hozna, ugyanakkor azonban a továbbfeldolgozó vállalatoknál komoly megtakarítást eredményezne. Ilyenkor lelkiismeretlenség lenne a javaslatot félvállról kezelni, esetleg elutasítani. Ezzel kárt okozna mind a népgazdaságnak, mind az újítónak. A vezető továbbá határozatában térjen ki a vállalatnál történő megvalósítás kérdésén kívül a szélesebbkörű megvalósítás kérdéseire is, tehát intézkedjék a javaslat szélesebbkörű megvalósítása iránt is. Keresse meg az érdekelteket, esetleg terjessze fel a javaslatot a felsőbb szervekhez. Látjuk, hogy a vezető semmi esetre sem mechanikus aláíró szerv, hanem a javaslat igazi gazdája, aki annak minden részletével, hatásával tisztában kell, hogy legyen.

A vezető határozatának alapossága vagy felületessége a legtöbb javaslat további sorsára döntő.

4. Az előbbi pontban tárgyaltakhoz hasonlóan nagy jelentősége van a népgazdasági eredmény és az újítási díjak helyes megállapításának. Ezt a rendelet szintén a vezető, mint egyszemélyi elbíráló jogává és kötelességévé teszi. A vezetőnek alaposan kell tanulmányoznia és ismernie a vonatkozó szabályokat. A népgazdaság egész területén több tízmillió forint újítási díjat fizetnek ki. Az indokolatlanul, lelkiismeretlenül, nem egyszer összejátszás útján kifizetett újítási díjak a népgazdaságot károsítják. Viszont az újítómozgalom fejlődésének gátját jelenti az olyan magatartás, amely elüti az újítót jogos díjigényétől, ha kevesebb díjat állapítanak meg a jogosnál, ha húzzák a díj megállapítását, ha nem megfelelő időben fizetik ki stb. Nem egy büntetőperben hoztak már bíróságaink marasztaló ítéletet az újítási díjak megállapításával és kifizetésével kapcsolatos visszaélések miatt. Ezért helyes, ha a vezető a jogszabályoknak megfelelően az összes körülmények gondos mérlegelésével határoz ebben a tekintetben is.

5. A d) pont szerint a vezető határoz a kísérleti költségek megtérítése kérdésében. Ilyen eset akkor következik be, amikor az újító-86