Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

I. Rész. Újítások

javítóműhely dolgozójának munkaköréhez tartozik bizonyos gépek megjavítása. Ilyenkor munkaköri kötelessége, hogy a sérült, hibás gépeket a már ismert és rendszeresen alkalmazott javítási technoló­giával üzemképessé tegye. Nem munkaköri kötelessége azonban új, a vállalatnál még nem alkalmazott gazdaságosabb javítási eljárások be­vezetése. Az ilyen javaslat tehát elismerhető újításként annak ellenére, hogy az a javaslattevő munkakörével összefügg. A munkakör és a munkaköri kötelesség kérdésének helyes értelmezése igen fontos a moz­galom szempontjából. A helytelen gyakorlat ugyanis azt eredményezné, hogy a dolgozókat saját munkaterületükről távolítaná el, figyelmüket más munkaterület felé irányítaná. Márpedig a mozgalomnak csak az lehet a célja, hogy a dolgozók figyelmét elsősorban a saját munkaterü­letükre irányítsa, hogy ott derítsék fel a termelés fejlesztésének akadá­lyait és azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezeket az akadályokat le lehet küzdeni. Újítási szerveink a beosztott dolgozók munkaköri kötelességének kérdését gyakran összetévesztik a vezetőállású dolgozók munkaköri kötelességével. Az Országos Találmányi Hivatal elvi döntéseiben több ízben kimondta, hogy a vezetőállású dolgozó munkaköre nem azonos mindazon dolgozók munkakörével, akiknek vezetése reá van bízva. Helytelen tehát az a határozat, amely az igazgató újítási javaslatát azért nem fogadta el díjazható újításként, mert a javaslat előterjesz­tése a főmérnöktől és — helytelen következtetés folytán — ezen okból az igazgatótól is elvárható. Vezetőállású dolgozók munkaköri köteles­ségének elbírálásánál tehát nem azt kell vizsgálni, hogy mi a beosz­tottak kötelessége, hanem azt, hogy mi a vezetőállású dolgozó köteles­sége. Adott esetben újításnak minősülhet az igazgatónak egy olyan javaslata, amely a főmérnöktől kötelességszerűen elvárható. Az újítónak munkaköri kötelessége csak a saját vállalatára korlá­tozódik. Ebből következik, hogy ha a javaslatot nem a saját vállalatá­nál, hanem a megvalósításra illetékes más szervnél terjeszti elő, mun­kaköri kötelesség fennforgását megállapítani nem lehet. Ezt az állás­pontot rögzíti az Országos Találmányi Hivatal Újítási Döntőbizottságá­nak az az elvi döntése, mely szerint a tapasztalatcsere során átvett újí­tásnak a díja munkaköri kötelesség részbeni fennforgása címén nem szállítható le még akkor sem, ha az első megvalósítás helyén ezen a címen a díjat csökkentették. Az irányító szervek dolgozóinak munka­köre azonban gyakran nemcsak magára az irányító szervre, hanem a hozzá tartozó vállalatokra is kiterjed. Velük kapcsolatban tehát a most említett szabály nem alkalmazható, az ő munkaköri kötelességük több vállalattal kapcsolatban is fennforoghat. Az irányító szerv dol­gozójának munkaköri kötelessége tekintetében az irányító szerv állás­­foglalását kell kikérnie. 2* 10 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom