Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

III. Rész. Vegyes rendelkezések

járásnak. A miniszter és az Országos Találmányi Hivatal elnöke a feljelentésről egymást kölcsönösen tájékoztatja.

*

E szakasz az újításokkal kapcsolatos szabálysértések megtorlásáról intézkedik. Nem szabad másnak akár újítási, akár találmányi javaslatát saját javaslatként feltüntetni. Az ily cselekmény szabálysértés, amelyért rendelet szerint 1000 forintig terjedhető pénzbírságot lehet kiszabni. Azonban csak az újító, illetve* feltaláló javaslatának eltulajdonítása képez szabálysértést. A javaslat tapasztalatcsere útján való terjesztése már más megítélés alá esik. A fogalmak tisztázása céljából közöljük az alábbi példát:

A és B 50%-os társszerzői egy műszaki ésszerűsítésnek. Az újítást X vállalat fogadja el. A a javaslat tapasztalatcsereként! bevezetését szorgalmazza Y vállalatnál. Helyesen jár el A, ha utal arra, hogy a javaslatnak csak 50%-ig társszerzője, a másik 50%-os díj viszont társszerzőjét, B-t illeti meg. Nem követ el azonban szabálysértést akkor, ha a tapasztalatcsere szorgalmazásáért járó 25%-os díjat teljes egészében saját részére követeli, mert a tapasztalatcsere-díjazás annak jár, aki a tapasztalatcserét javasolja. Ez a díj az adott esetben 100 százalékosan őt illeti meg, ezzel a ténnyel tehát ő nem tulajdonítja el társszerzőjének az újítás szerzőségéhez fűződő jogát. Szabálysértést követ el viszont A az esetben, ha a javaslat tapasztalatcserére bocsátása során az egész újítási javaslatot sajátjának tünteti fel és B 50%-os társszerzőségét elhallgatja.

Az újítástól csak viszonylagos újdonságot követelünk meg, nem szükséges tehát, hogy az újító olyasminek a bevezetését javasolja, amely világviszonylatban új. Ebből viszont következik, hogy ugyanazt javasolhatja két különböző dolgozó anélkül, hogy egyik a másik újítását jogtalanul eltulajdonítaná. Nem beszélhetünk szabálysértésről, ha az ország két különböző helységében, például Nagykanizsán, illetve Nyíregyházán nagyjából egyidőben ugyanazt a javaslatot terjesztik elő, hacsak nem merülnek fel oly adatok, amelyek a jogtalan eltulajdonítás gyanúját alátámasztják.

A javaslat újításként való minősítésénél, illetve az újítási díj megállapításánál vizsgálandó szempont a javaslattevő munkaköri beoszása s munkaköri kötelessége is. Egyrészt ezért tilos, akár a szerző deegyezésével is az újítási javaslatot más nevében benyújtani. Az Q.n eljárás a munkaköri kötelezettség kijátszását eredményezheti, a ggetlenül azonban ettől, az újítót, illetve feltalálót erkölcsi elismerés is illeti meg. A javaslattevőnek, az újítónak, illetve feltalálónak kijáró erkölcsi elismerést más részére átengedni erkölcstelen volna. Nem követ el szabálysértést az az újító vagy feltaláló, aki úgy rendelkezik, hogy a

194