Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

IV. Szabadalmazható és a szabadalmazás köréből kizárt találmányok

dalmi bejelentés lehetősége, amelyet az elsőbbségi idő lejárta után kivánnak megtenni, akkor minden szabadalmi közzétételt és egyéb publikálást el kell halasztani (még a magyar szabadalmi bejelentés közzétételét is), nehogy ezek a későbbi bejelentésekre nézve ujdonságrontók legyenek.

Nálunk bármilyen nyomtatvány (bármely országban, bármely nyelven megjelent nyomtatvány) ujdonságrontó lehet. Ez a gyakorlat a Német Szövetségi Köztársaságban, Hollandiában és más országokban is. Nagy-Britanniában azonban - amint azt emlitettük - csak azok a nyomtatványok ujdonságrontőak, amelyek ezen ország területén a bejelentés (illetve az elsőbbség) időpontjában igazolhatóan fellelhetők voltak. Ugyanez a gyakorlat az angol dominium ok nagy részében is.

Az Amerikai Egyesült Államokban a szabadalmaztatás akadálya az is, ha a bejelentést (illetve ha van elsőbbsége, akkor az elsőbbséget) megelőzően azt már más korábban, igazolhatóan feltalálta, még akkor is, ha ezt csak későbbjelentette be szabadalmaztatásra. Ebben az esetben az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala külön eljárást (un. interferencia eljárást) folytat le annak eldöntésére, hogy ki a korábbi feltaláló és annak adja meg a szabadalmat. (A belföldi feltaláló itt akaratlanul is előnyben részesül. A vonatkozó előírások értelmében ugyanis csak az Amerikai Egyesült Államok területén történt korábbi, a bejelentést megelőző feltalálásra vonatkozó bizonyitékok fogadhatók el. így a külföldi lakóhelyű feltaláló legkorábbi napként legfeljebb az elsőbbségi napjára hivatkozhat.) Az eljárás másik érdekessége, hogy a feltaláló a találmány megalkotásának időpontjától számitva milyen gyorsan ültette át találmányát a gyakorlatba (a bejelentés ténye ennek számit). Szóba került egyébként a legutóbbi időkben, hogy ezzel a jóformán egyedülálló gyakorlattal az Amerikai Egyesült Államok felhagy.

A nyilvános gyakorlatbavétel, vagy kiállítás utján való ujdonságrontás viszonylag ritkább.

Nyilvános gyakorlatbavétel (eladás) esetén ugyanis többnyire ismertető nyomtatvány (pl. .prospektus) is készül a tárgyról és ez esetben a nyomtatvány lényegesen egyszerűbben és könnyebben használható fel az ujdonságrontás bizonyítására.

A különböző országok szabadalmi hivatalai általában nem is szoktak nyilvános gyakorlatba vételre hivatkozni. Erre többnyire a felszólalások során az engedélyezés megakadályozására a felszólalók szoktak hivatkozni. Ilyenkor a nyilvános gyakorlatbavételt hitelesen igazolniuk kell.

A magyar joggyakorlat szerint a nyilvános gyakorlatbavételt - bárhol történt is - ha bizonyítható, ujdonságrontásnak tekintik.

Sok országban csak az illető ország területén belüli nyilvános gyakorlatbavetelt tekintik ujdonságrontónak (ellentétben a nyomtatványok univerzális jellegű ujdonságrontó hatásával). Az osztrák joggyakorlat szerint pl. az áru más országban való forgalomba hozatala (nyilvános gyakorlatbavétele) nem ujdonságrontó. Ugyanakkor az árura vonatkozó prospektus vagy szakfolyóiratban megjelent cikk - mint nyomtatvány - uidonságrontő lehet. Természetesen valamely prospektus csak akkor tekinthető ujdonságrontónak, ha a találmány- 50 -