Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

X. A szabadalmas jogállása

mértékét, a megoldott feladat bonyolultságát, a megoldott feladat jelentőségét a termelés, ill. külkereskedelmi tevékenység szempontjából, a találmánnyal kapcsolatos anyagi ráforditások mértékét stb. A gyakorlatban tehát a felek a legteljesebb szerződési szabadságot élvezik és csak olyan elvi jelentőségű szabályokra kell figyelemmel lenniük, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás tilalmának a Ptk. 201 § (2) bek. -ben kifejezésre jutó szabálya. Ha ugyanis a feltaláló szolgáltatása és a munkáltató ellenszolgáltatása (utóbbi a találmányi dij) nem áll egymással arányban, a szerződés megtámadható. Figyelemmel azonban arra hogy aPtk. 201. § (2) bek.-ben foglalt szabály csak kivételesen indokolt esetben kerül alkalmazásra - az elsődleges szabály a szerződés érvényesülése - a megtámadási lehetőség valójában nem jelent komoly veszélyt a szerződő felekre nézve.

Komolyabb gyakorlati jelentősége van a szerződés utólagos - a bíróság által eszközölhető - módositása lehetőségének, amelyre aPtk. 241. §-a alapján a szerződéskötést követően beállott uj körülmények folytán akkor kerülhet sor, ha a szerződés fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Bacher Vilmos helyesen mutat rá, hogy éppen a szolgálati találmány feltalálójával a találmányi dij tárgyában kötött szerződések számos ilyen lehetőséget vetnek feL így például előfordulhat, hogy a találmányi dijat fix összegben állapitották meg és az árban változás következik be; eszmei díjazásban állapodtak meg és a körülmények későbbi változása következtében a hasznos eredmény mérése lehetővé válik; a termelési feltételek és az értékesítés! lehetőségek között bekövetkezett eltolódás eredményeként a találmánnyal elérhető hasznos eredmény lényegesen megnő, vagy csökken; a találmányi dijat fix összegben állapitották meg, de a találmányt kiegészitő és utóbb létrehozott know-how a találmány hasznositási lehetőségeit lényegesen emeli stb. (MIÉ Közleményei. 1970. 2. sz. 93. old.)

Végül a teljesség kedvéért meg kell emlitenünk, hogy a szolgálati találmány feltalálójának járó dijat - ha a szabadalmat engedélyezték és a találmányt értékesítették - a költségek terhére kell elszámolni. Ez a pénzügyi szabálvCegybevetve az ujitási dijak elszámolásának a részesedési alapból való fedezetéről szóló szabállyal) jelentős mértékben ösztönzi a feltalálókat arra, hogy újítások helyett találmányi jellegű megoldásokat hozzanak létre. Véleményünk szerint e pénzügyi intézkedéseknek köszönhető, hogy ma kevesebb az elsikkadó, fel nem tárt szabadalmaztatható műszaki megoldás, mint a gazdas ágirányi tás tervutas itás os rendszere idején.

A feltaláló által viselt, a találmány értékesithetővé tételével kapcsolatban felmerülő költségek és munkadij megtérítése tekintetében a R. 5. §-a intézkedik.

A kiilföldöa hasznosított szolgálati, találmányok feltalálóinak díjazására nézve külön jogszabályi rendelkezés nincs. E vonatkozásban is a szerződési szabadság irányadó.

A hatályos pénzügyi előírások szerint a külföldről (tőkés reláció) befolyó találmányi vagy know-how díjból évi % 100 összeget a feltaláló devizaszámlája terhére lehet jóváírni, az ezt meghaladó mértékű találmányi díjnak - a- 163 -