Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)
VIII. Az OTH eljárás megadott szabadalmakkal kapcsolatos ügyekben
A szabadalmi leírást értelmező szakvélemény általában az igényponti meghatározások összességének felsorolásával kezdődik, majd pontosabban körülírja azoknak a meghatározásoknak az értelmét, amelyek körül vita támadt. A szakvélemény azonban nem tér ki arra, vajon ütközik-e (a bíróság előtt folyó perbeli) alperes megoldása a szabadalommal, sőt e megoldást meg sem említi, a szabadalmat önmagában vizsgálja. A szabadalmi leírást értelmező szakvélemény kifejti, hogy az OTH a vitatott kifejezéseket miért az adott módon értelmezte, s hogy miért vetette el az esetleges eltérő értelmezést. Ennek során az OTH kizárólag a szabadalmi leírásból, mégpedig elsődlegesen az igénypontok összességéből és csak szükség esetén a leíró rész szövegéből von le következtetéseket. A szabadalmi leírás értelmezése alkalmával az OTH a joggyakorlatban általánosan használatos értelmezési szabályokat, nevezetesen a nyelvtani, valamint a logikai értelmezés szabályait alkalmazza. A nyelvtani értelmezés az igénypontok szövegének szőhangzatáből indul ki, feladata a szabadalmi leírás szövege nyelvtani értelmének felderítése. A nyelvtani értelmezés elengedhetetlen bármilyen értelmezéséhez. Ennek során az OTH abból indul ki, hogy a szövegben használt szavakat és mondatokat a műszaki nyelvben általánosan elfogadott értelemben kell venni. Ezért fontos segédeszközt jelenthetnek a műszaki enciklopédiák, lexikonok stb., amelyek gyakran olyan szavak, fogalmak magyarázatát tartalmazzák, amelyeknek használata nem teljesen egyértelmű. A logikai értelmezés a szabadalmi leírás szövegét a formális logika törvényeinek segítségével magyarázza. A logika több évezredes fejlődése során a logikai értelmezésnek számos módszere, axiómája alakult ki. Ilyen módszer például "az ellenkezőből való következtetés" (argumentum a contrario), amely szerint az igénypont egy adott oltalmi kört lezár, ezért az adott oltalmi körhöz bár közelálló, de alá nem eső műszaki megoldásra az oltalom nem terjed ki. A másik szokásos logikai módszer a "többől a kevesebbre és a kevesebbről a többre" (a maiori ad micus, ad minori ad maius) következtetés. Ez utóbbi szerint, ha például az oltalmi kör szélesebb, s a gyakorlatban felmerült műszaki megoldás a szélesebben megvont műszaki tényállás egy része, akkor rendszerint abból kell kiindulni, hogy ami az egészre, a többre áll, az áll annak részére, a kevesebbre is. A gyakorlatban ezt úgy szokták kifejezni, hogy "a többen benne van a kevesebb". A joggyakorlatban használatos általános értelmezési szabályok alkalmazása során különös szabályként kell figyelembe venni a kiterjesztő értelmezés tilalmának szabályát: nevezetesen azt, hogy a szabadalmi leírásba (rajzokba) és igénypontokba foglaltakat utólag terjesztőleg magyarázni nem lehet. E gyakorlat a jogbiztonságot szolgálja, hiszen harmadik jóhiszemű személyek, akik a találmányhoz hasonló műszaki megoldást valósítanak meg, ezt az igénypontok és a szabadalmi leírás által védett megoldásra figyelemmel teszik. Az értelmezési eljárás egyik sarkalatos szabálya, hogy a szabadalmi oltalom csak olyan berendezésre vagy eljárásra terjed ki, amely az igénypontokban felsorolt valamennyi jellemzőt magában foglalja.- 129 -
