Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)
VII. Szabadalmazási eljárás
szám mellett kisebb anyagfelhasználás adódik. A találmány szerinti billenőkapcsolő működtető fogantyúja viszonylag egyszerű alakú, kizárólag sajtolt szigetelőanyagból áll, utólag sem kell arra felszerelni további alkatrészeket, hogy a kapcsoló működtetését elláthassa. Az említett előnyöket azzal érjük el, hogy a találmány szerinti billenőkapcsolót, amely főleg váltakozó áram kapcsolására, illetve megszakítására szolgál és amelynek rugóérintkezője és billegője van, az jellemzi, hogy a rugóérintkezőnek a billegő számára forgástengelyt képező felhajlitott éle van. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti billenőkapcsoló egy példakénti kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábra a találmány szerinti kapcsoló példakénti kiviteli alakjának vázlatát mutatja oldalnézetben, nyitott állapotban. A 2. ábra ugyanennek a homloknézetét mutatja, A 3. ábra a kapcsolót zárt állapotban ábrázolja, mig a 4. ábrán a kapcsoló egy részlete látszik. Az egyes ábrákon az azonos részeket azonos hivatkozási számmal jelöltük. Amint a rajzból kitűnik, a kapcsoló 1 álló érintkezőjének egyik végén a villamos érintkezést létesítő szerv 2 szegecse van elrendezve és másik végén 9 csatlakozókapöcs foglal helyet. 11 működtető fogantyú I állásában a 2 szegecs nem érintkezik 3 billegővel, amely utóbbi kétkarú emelő gyanánt 4 rugózó érintkező - előnyösen merőleges - felhajlitott - 20 éle, mint forgástengely körül elbillenhet. A 3 billegőt all működtető fogantyú I, illetve II nyugalmi helyzetében egyrészt a 4 rugózó érintkező rugalmas deformációjából származó erő, másrészt a kapcsoló 6 aljzatában elrendezett 5 nyomórugő ereje tartja, miközben a 11 működtető fogantyú 21 alsó vége a 2 billegőre támaszkodik. A 3. ábrán látható, hogy a 11 működtető fogantyú II állása mellett a kapcsoló zárt helyzetben van, 1 álló érintkezőjének 2 szegecse a 3 billegő 7 érintkezőszegecsével érintkezik. A 3 billegő 8 billegőérintkezőből és 10 csuszkarészből van kialakítva. Az áram 11 fogantyú II helyzetében a 9 csatlakozókapocstői az 1 állóérintkezőn, 2, 7 érintkezőszegecseken, 8 billenőérintkezőn, majd a 4 rugózó érintkező 20 élén és magán a 4 érintkezőn át jut a 23 csatlakozőkapocshoz. A 8 billenőérintkező 22 mélyedésével helyezkedik a 20 élrészre, 11 fogantyúnak 21 alsó vége egyik állásból másikba történő átkapcsolásakor K köriven mozdul el, miközben a 10 csuszka 15 csúszófelületen csúszva a 3 billegőt átbillenti. A 3 billegő oldalirányú elmozdulását a 10 csuszkának kétoldalt lehajtott 16 fülei akadályozzák, amelyek a 4 rugózó érintkező végét közrefogják. A 3 billegő mozgását záráskor az 1 állőérintkező 2 érintkezőszegecse, mig nyitás esetén 8 billenőérintkezőnek a 4 rugó érintkezőre támaszkodó vége határolja. Az ábrákon bemutatott példaképpeni kivitelen a 11 működtető fogantyút I és II szélső állásában azáltal rögzítjük, hogy 12 oldaltámaszokkal látjuk el és e támaszok 17 üregeiben 14 rugalmas ütköző testeket helyezünk el. Ezekkel az Utközőtestekkel fekszik fel I, illetve II állásban all fogantyú a rajzon nem ábrázolt felerősítéssel elrendezett 13 hid felületére. A 13 hidban levő 18 bemélyedések - amelyek előnyösen V alakúak - a 11 fogantyú két oldalán elhelyezett 19 ék alakú vállrészeknek befogadására szolgálnak és a 11 működtető- 102 -
