Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
V. A szabadalmak fajtái
illeték be nem fizetése következtében szűnik meg, úgy a hozzácsatlakozó pótszabadalom is érvényét veszti. A pót- és javítási szabadalmak engedélyezhetőségével kapcsolatban kétfajta felfogást különböztetünk meg. Az egyik felfogás szerint — és ez az uralkodó Magyarországon — a pótszabadalom alapját képező találmánytól ugyanolyan szintet és újdonságot követelnek, mint a törzs-, illetőleg önálló szabadalomtól és a pótszabadalmi jelleg kizárólag a törzsszabadalom tulajdonosának nyújtott előnyös fizetési feltételekben nyilvánul meg. (Magyarországon például abban, hogy egyszeri, nevezetesen 300 Ft illeték- és nyomdaköltség fizetendő.) — A másik felfogás szerint a pótszabadalomtól, valamint a javítási szabadalomtól nem kívánják meg azt a szintet, mint az önálló szabadalomtól. Az utóbbi felfogás szerint tehát a törzsszabadalomhoz csatlakozó minden további javítás vagy kiegészítés — bármilyen csekély legyen is — pótszabadalomra vagy javítási szabadalomra jogosít. Megjegyzendő, hogy a javítási szabadalmak nem minden esetben függnek az alapot képező szabadalomtól, így például Mexikóban a javítási szabadalom független a törzsszabadalomtól. Belgiumban ezzel izemben függ a törzsszabadalomtól és jellege megegyezik a pótszabadalom jellegével. 3. A függő szabadalmak engedélyezése alkalmával az engedélyező hatóság megállapítja, hogy azok kivitelezéséhez, megvalósításához valamely más, még érvényben levő szabadalom megvalósítása is szükséges, ugyanis az engedélyezés céljából bejelentett találmány enélkül nem valósítható meg. Ilyen esetben a függő szabadalom alapját képező találmány megvalósításához azon szabadalom tulajdonosának engedélye szükséges, akinek szabadalmát egyidejűleg megvalósítják. A függő szabadalmakra nézve külön előírásokat tartalmaznak például Lengyelország, 82
