Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

I. Találmányok, szabadalmak a kapitalizmusban és a szocializmusban

I. FEJEZET

TALÁLMÁNYOK, SZABADALMAK A KAPITALIZMUSBAN ÉS A SZOCIALIZMUSBAN

1. A FELTALÁLÓI TEVÉKENYSÉG TÖRTÉNETE

Az emberi találékonyság, a feltalálói tevékenység története a legrégibb idők homályába nyúlik vissza, amikor még sem állam, sem jog nem volt.

Az őskor embere, aki a tűzgyújtást, a kőbaltát, nyilat, íjat, faháncsból font kötelet, végül pedig a kereket — a történelem előtti idők legnagyobb találmányát — megalkotja, a maga korában feltaláló volt.

Olyan találmányok, amelyek létrehozására vonatkozóan már történelmi emlékeink maradtak vissza, egy későbbi, kulturáltabb, szervezettebb társadalomban, a rabszolgatársadalomban jönnek létre. A rabszolgatársadalomban létrehozott találmányok többsége az építkezés és a hadviselés körébe tartozott. Marx Engelshez intézett 1857. szeptember 25-én kelt levelében rámutat arra, hogy az ókori Római Birodalom hadserege volt az első, amely nagyobb mennyiségben alkalmazott hadi gépeket.

A rabszolgatársadalom viszonyai között kulturális rendeltetésű találmányok is születnek, így először a víziórát találják fel (i. e. 600), nem sokkal később a napórát (i. e. 560), majd a vízimalmot, szivattyút (i. e. 100) stb. A Római Birodalomban a színházakban és amfiteátrumokban számos olyan mechanizmust alkalmaznak, amelynek megalkotása abban a korban már komoly feltalálói tevékenységet igényel.

Jelentős fejlődést mutat a feltalálói tevékenység a hű-9