Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

sőbb, a felszólalási eljárás során bizonyítást nyer, úgy ez a jogtalan bejelentővel szemben kizáró ok a szabadalom engedélyezésére. A tényleges feltaláló ezzel szemben szabadalmat nyerhet. (Lásd a felszólalási eljárásnál VII. Fej. 5. pont.)

A magyar jog szerint csak az tekinthető jogtalanul eltulajdonítottnak, aminek

„lényege másnak leírásából, rajzaiból, mintáiból, készülékeiből, szerkezeteiből, vagy alkalmazott eljárásából van véve”. (Sztv. 5. §.)

Ez tehát azt jelenti, hogy a szóban ismertetett találmányt nem lehet eltulajdonítani. A tényleges feltalálónak ezért érdeke, hogy találmányáról ne beszéljen senkinek. Célszerű továbbá, hogy azok felé is, akiknek találmányáról kénytelen a szabadalmi bejelentés előtt közlést tenni, e közlést írásban tegye meg. Megjegyzendő, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban, ahil a korábbi feltalálónak (aki nem feltétlenül a korábbi bejelentő) adnak szabadalmat, ennek éppen az az érdeke, hogy minél többen tudják, hogy feltalálás történt és később ezt igazolni is tudják. Az Amerikai Egyesült Államokban ezért a fentebb elmondottakkal ellentétes gyakorlat követendő.

Az elmondottakhoz hasonló, de azzal nem teljesen azonos az ún. igényrontás intézménye. Az igényronlás az első feltaláló kivételével a későbbi feltalálókra nézve szintén szabadalmaztathatóságot kizáró ok lehet.

Az igényrontás lényege abban áll, hogy a korábbi találmányok az esetleges későbbi találmányokra nézve ugyancsak szabadalmazást gátlóak lehetnek. Ha a korábbi találmány már szabadalomhoz vezetett és azt kinyomtatták, úgy az egyszerűen újdonságrontó nyomtatvány. Igényrontás ezzel szemben akkor merül fel, ha a korábbi találmányra adott szabadalmat még nem nyom78