Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

A különböző országok találmányi hivatalai általában nem szoktak nyilvános gyakorlatbavételre hivatkozni, kivéve, ha az előadó véletlenül tudomással bír ilyenről. Nyilvános gyakorlatbavételre inkább a felszólalók hi­vatkoznak, akik azt állítják, hogy saját maguk hozták korábban forgalomba a kérdéses tárgyat. A nyilvános gyakorlatbavétel nyilvános jellege elis­merésének kérdésével a III. Fej. 1. pontjában már fog­lalkoztunk. Sok országban csak az ország területén belül történt nyilvános gyakorlatba vételt tekintik újdonságrontónak. (Ellentétben a nyomtatványok univerzális jellegű újdon­ságrontó hatásával.) Ausztriában például az árunak ki­zárólag Magyarországon történő forgalomba hozása (nyilvános gyakorlatbavétele) nem újdonságrontó, az árura vonatkozó magyar prospektus vagy magyar szak­­folyóiratban megjelent cikk azonban újdonságrontó le­het. E kérdéssel kapcsolatban ismét rá kell mutatni arra, hogy a saját korábbi forgalomba hozatal szintén újdon­ságrontó. Éppen ezért nem szabad az árut az első sza­badalmi bejelentés előtt forgalomba hozni. A kiállítások tekintetében az egyéb úton történő nyil­vános gyakorlatbavétel (forgalomba hozatal) szabályai irányadóak. Megjegyzendő azonban, hogy egyes kiállí­tások, a kiállított tárgy számára ideiglenes védelmet biztosítanak. E kiállításokon ún. kiállítási elsőbbséget is lehet szerezni. (Lásd: VI. Fej. 3. pont.) Minthogy nyilvános gyakorlatbavétel, illetve kiállítás útján történő újdonságrontás általában ritka, így e te­kintetben nem alakult ki egységes joggyakorlat sem. Ezért ha a nyilvánosan gyakorlatba vett, illetve kiállí­tott tárgynak vagy eljárásnak a bejelentett találmány­nyal való azonossága már nem vitatható, még mindig 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom