Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
III. Az újdonság
A különböző országok szabadalmi osztályozásainak lényege, hogy a szabadalmi leírásokat témánként osztályokba, csoportokba, alcsoportokba sorolják. Nálunk legismertebb a német rendszerű beosztás, lényegében ezt vette át Magyarország és a Szovjetunió is. Ez az egyes iparágakat 89 osztályba sorolja; az osztályokon belül pedig a csoportok és alcsoportok száma az egyes iparágak szükségleteinek megfelelően nyertek megállapítást. Német vagy ahhoz hasonló rendszerű szabadalmi osztályozást követnek még Ausztria és Svájc is. Hollandia szabadalmi osztályozása kisebb, Nagy-Britanniáé nagymértékben eltér ettől. Eltér az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi osztályozása is, ahol nem annyira iparágak, mint inkább műszaki megoldásfajtánként történik az osztályozás. Az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi osztályozása több mint 300 osztályt ismer, nagyszámú csoporttal és alcsoporttal. Az osztályok között sok az olyan általános jellegű, mint például a „bevonat” (coating) című osztály. Ide sorolnak majdnem minden bevonatra vonatkozó találmányt, függetlenül attól, hogy a bevonat milyen iparágat érint. Franciaország korábban alig néhány osztályos szabadalmi beosztást ismert, újabban azonban a nemzetközi osztályozás szerint rendezi a szabadalmakat. A nemzetközi szabadalmi osztályozásnak egyelőre még az a hibája, hogy az egyes osztályok túl nagy területeket ölelnek fel, ami az átnézendő anyag nagy terjedelme miatt a keresést igen hosszadalmassá teszi. Az újdonságvizsgálatot egyébként megkönnyíti, hogy a különböző országok szabadalmi gyűjteményeiben nemcsak osztálymutatók, hanem címszavas regiszterek is rendelkezésre állnak. Ezek az egyes címszavak mellett feltüntetik, hogy a vonatkozó szabadalom melyik osztályba, illetve csoportba tartozik. 47
