Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

II. A találmány

határoztuk meg. E fogalommeghatározástól függetlenül más kérdés az, hogy mely találmányra lehet jogi oltalmat nyerni. Erről a kérdésről a IV. Fej. nyújt részletes tájékoztatást.

A jelen fejezet további részében azt vizsgáljuk, hogyan keletkezik a találmány, általában mit értünk találmányi jelleg alatt.

E kérdések tárgyalása előtt azonban meg kell említenünk, hogy hazai jogi nyelvünkben a találmány kifejezés használata nem egységes, s e kifejezés nem mindig fed azonos fogalmakat. Az újításokról és találmányokról szóló 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 25. § (1) bek. ugyanis a következőképpen határozza meg a találmány fogalmát:

„A jelen rendelet alkalmazása szempontjából találmánynak kell tekinteni valamely feladat új, haladást jelentő és a gyakorlatban hasznosítható műszaki megoldását.”

E meghatározás azonban a találmányoknak csak egy csoportjára, nevezetesen a szabadalmaztatható találmányokra vonatkozik. A rendelet szóhasználata véleményünk szerint márcsak azért sem szerencsés, mert a rendelet hatálya (találmányi rész) csak a szabadalmi oltalmat nyert találmányokra terjed ki. Véleményünk szerint helyesebb lett volna ezért — az egységes szóhasználat érdekében — azt megállapítani, hogy e jogszabály hatálya a szabadalommal oltalmazott találmányokra terjed ki.

Könyvünkben a „találmány” kifejezést, meghatározásunknak megfelelően, tágabb értelemben használjuk (ha az ellenkezőjére nincs utalás). Ezért a könyv címét alkotó „találmány” szó nem a hivatkozott magyar jogszabályban meghatározott „találmány” fogalmára kíván utalni, hanem általában tágabb értelemben a találmá-3 Találmányok, szabadalmak -33