Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
VII. Szabadalmaztatási eljárás Magyarországon és külföldön
A felszólalási tárgyalás során az OTH Iparjogvédelmi Tanácsának tagjai az ügy tisztázása érdekében kérdéseket tehetnek fel mind a felszólalónak, mind pedig a bejelentőnek, kérdéseket intézhetnek a tanúkhoz, akik kötelesek legjobb tudásuk szerint válaszolni. Hasonló az eljárás szakértő kihallgatása esetén is. A tárgyalás folyamán az elnök gondoskodik arról, hogy a felszólalás tárgyát az előkészítő eljárás által kimunkált vitás kérdésekre szorítkozva, részletesen megtárgyalják. A felszólalást mindig az írásban előterjesztett felszólalási kérelem és a bejelentő ellenkérelme határai között kell tárgyalni. Amennyiben tehát a felszólaló egy igénypontsorozat bizonyos igénypontjait határozta meg és azokra vonatkozólag kérte a szabadalom megtagadását, az elnök erre vonatkozóan vezeti a tárgyalást. Ha a bejelentő bizonyos mértékben elismerte a felszólalás jogosságát és ellenkérelmében nem kérte a felszólalásnak teljes terjedelemben való elutasítását, az Iparjogvédelmi Tanács kizárólag a szabadalmi bejelentés vitás részére vonatkozóan tárgyalja az ügyet. Ha valamely szabadalmi bejelentés ellen több felszólalás érkezett, ezeket az Iparjogvédelmi Tanács egyesítve tárgyalja még akkor is, ha az egyes felszólalások alapjai különbözőek voltak is és egyetlen közös határozattal dönt. A felszólaló a tárgyaláson felszólalási kérelme jogalapját nem változtathatja meg. Felszólalási támadását tehát újabb jogalappal nem bővítheti. A szabadalmi bejelentésnek azt a részét, amelyet írásbeli felszólalásában szabadalmaztathatóság szempontjából nem támadott, illetőleg nyíltan elismert, ugyancsak nem támadhatja többé. Ezért fontos, hogy a benyújtott felszólalás indokolása már eredetileg is minden olyan részletre kiterjedjen, amelyet a felszólaló kifogásolni akar és tud, mert a későbbiekben ilyen természetű mulasztás nem pótolható. 144
