Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

VII. Szabadalmaztatási eljárás Magyarországon és külföldön

szabadalmi leírásban más találmányok vagy ismert berendezések „becsmérlését”.

Ezután a találmánnyal kapcsolatos célkitűzés, annak előnyei, a találmány esetleges különleges hatása ismertetendő.

Ezt követően ajánlatos azoknak az eszközöknek, módszereknek vagy eljárásnak legtágabban megfogalmazott meghatározása, amellyel a bejelentő a problémát megoldja, azaz a találmány tárgyának, lényegének pontos és szabatos meghatározása. Erre a meghatározásra legegyszerűbb megoldás az előzőekben említett és szerkesztés szempontjából a későbbiekben még részletes ismertetésre kerülő 1. igénypont — ún. főigénypont — beiktatása a szövegbe és a találmány lényegének ennek segítségével történő meghatározása.

Ezután a találmány tárgyának általánosságban történő ismertetése következik a lehető legáltalánosabb megoldás alakjában. Ez azt jelenti, hogy az egyes műveletek vagy eszközök leírásánál a legáltalánosabban használható összefoglaló műszaki kifejezések alkalmazandók. Így például, ha valamely helyen önindukciós tekercs, kondenzátor vagy ellenállás alkalmazható, legáltalánosabban impedánciáról beszélünk, de ha ilyen általános kifejezés nincs, a bejelentő is alkalmazhat új megnevezéseket és azokat példákkal magyarázhatja.

Ezután a különböző előnyös kiviteli alakok vagy eljárásoknál a foganatosítási módok, esetleg különböző változatok ismertetendők. Ez azért szükséges, hogy amennyiben a találmány tárgyáról az nyerne megállapítást, hogy általánosságban túl széles kört kíván oltalom alá helyezni, tehát a legáltalánosabb megfogalmazásban olyan területeket is magában foglal, amelyek már ismeretesek, ezután még mindig mód legyen arra, hogy a bejelentő szűkebb területen új, még nem ismert előnyös

8 Találmányok, szabadalmak -113