Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

VII. Szabadalmaztatási eljárás Magyarországon és külföldön

koznak. A rajzra semmilyen magyarázó megjegyzést nem szabad írni. Az egyedüli írás az ábra sorszáma le­het. A rajzon sem méreteket, sem léptéket nem szabad al­kalmazni, ugyanazt az alkatrészt a különböző ábrákon ugyanazzal a hivatkozási jellel kell jelölni. Célszerű va­lamennyi ábrával kapcsolatban folyamatosan alkalma­zott számozást használni az egyes alkatrészekre és nem minden ábrán élőiről kezdeni a számozást. Ilyen módon ugyanis elkerülhető, hogy a bejelentő két vagy több al­katrész jelölésére ugyanazt a számot használja, ami a leírás megértését nehezíti. A bejelentőnek vagy képviselőjének valamennyi raj­zot alá kell írnia a lap szélén, illetőleg a kartonlap és a másolati rajz hátoldalán. 3. A LEÍRÁS ÉS IGÉNYPONTOK Az Sztv. 32. §-a tartalmazza a leírással szemben tá­masztott követelményeket. Első feltételként azt említi, hogy a leírásnak lehetővé kell tennie, hogy a találmány tárgyát a szakértők a leírás alapján minden kiegészítés nélkül előállíthassák. A leírásnak nem szabad megté­vesztő kétértelműséget tartalmaznia, sem pedig az esz­közökre, a foganatosítás módozataira vagy a működés sikeréhez szükséges fogásokra nézve valamit is eltitkol­nia, sem drágább vagy nem ugyanazon hatással bíró szerekre vagy eszközökre hivatkoznia. A gyakorlatban nemegyszer előfordul, hogy éppen a leírás nem kifogástalan szövege ad okot félreértésekre. Még ma is sokan azon a véleményen vannak, hogy a ta­lálmányi leírásban nem kell minden lényeges részletet ismertetni. Ezt az álláspontot mi alapvetően helytelen­íti

Next

/
Oldalképek
Tartalom