Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
VI. Iparjogvédelmi hatóságok és az iparjogvédelem nemzetközi vonatkozásai
lenti, hogy az Uniós Egyezmény nem változtat a szabadalmi oltalom országhatárhoz kötött (territoriális) jellegén. Ezek után vegyük szemügyre az Uniós Egyezmény rendelkezéseit. Az Uniós Egyezmény egyik legfontosabb rendelkezése az ún. egyenlő elbánás elve. Eszerint a szerződő országok alattvalói a Nemzetközi Iparjogvédelemi Unió bármely országában ugyanazokat a jogokat (előnyöket) élvezik — az ipari tulajdon oltalma tekintetében —, mint a belföldiek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az uniós országok ugyanolyan feltételek mellett engedélyeznek szabadalmat az Uniós Egyezmény hatálya alá eső külföldieknek (temészetes és jogi személyeknek), mint a belföldieknek. A magyar jog az egyezménynek ezt az elvét tovább szélesíti, mert az egyenlő elbánás elvét olyan külföldiekkel szemben is érvényre juttatja, akik nem tartoznak a Nemzetközi Iparjogvédelmi Unió tagállamainak joghatósága alá. Az egyenlő elbánás elve alól csak megtorlás alkalmazásaként (Sztv. 16. §) lehet kivételt tenni. Az egyenlő elbánás korántsem biztosít még teljes — nemzetközi szintű — egyenlőséget, hanem csak az egyes országokon belüli egyenlő elbánást. így, ha A ország joggyakorlata szerint a szabadalom engedélyezésekor a találmányi színvonal kérdését vizsgálják, akkor a B országbeli bejelentő bejelentésének találmányi színvonalát is ugyanúgy vizsgálják. Ha történetesen B ország a szabadalom engedélyezése alkalmával a találmányi színvonal kérdését nem vizsgálja, akkor B országban az A országbeli bejelentő találmányi színvonal hiányában is szabadalmat nyerhet. Az Uniós Egyezmény jelenlegi rendszerében is van tehát még bizonyos igazságtalanság, amit csak a különböző országok szabadalmi jogának egységesítésével lehetne kiküszöbölni. Az Uniós Egyezmény másik legfontosabb rendelkezése az uniós elsőbbség intézményének meghonosítása. Eszerint aki valamely uniós országban már bejelentett találmányát annak első bejelentésétől — elsőbbségi napjától — számított egy éven belül (elsőbbségi év) másik uniós országban bejelenti, annak bejelentését úgy tekintik, mintha azt már az első bejelentés időpontjában megtette volna. Az uniós elsőbbség időpontja (elsőbbségi nap) általában megegyezik az első bejelentés napjával. Az újdonság vizsgálata szempontjából az első (uniós országban történt) bejelen94
