Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

láló, nem is annak jogutóda, hanem jogosulatlan harmadik személy nyújtja be. Ha ez a körülmény később, a felszólalási eljárás során bizonyítást nyer, akkor ez a jogtalan bejelentővel szemben kizáró ok a szabadalom engedélyezésére. A tényleges feltaláló ezzel szemben szabadalmat nyerhet. (Lásd: VII. Fej. 5. pont.)

A magyar jog szerint csak az a magatartás meríti ki a jogtalan eltulajdonítás fogalmát, amikor a szóban forgó műszaki megoldás „lényege másnak leírásából, rajzaiból, mintáiból, készülékeiből, szerkezeteiből vagy alkalmazott eljárásából van véve” (Sztv. 5. §).

Hatályos magyar jogunknak ez a rendelkezése — véleményünk szerint — nem nyújt kielégítő védelmet a feltaláló, illetve annak jogutóda számára. E rendelkezésből ugyanis az következik, hogy a szóban ismertetett találmányt jogszerűen el lehet tulajdonítani. Az ismertetett jogi szabályozás következtében ezért nálunk a tényleges feltalálónak az az érdeke, hogy találmányáról ne beszéljen senkinek.

Bár a feltalálók büntetőjogi védelemben is részesülnek (lásd IX. Fej. 5. pont), — mégis mindaddig amíg az Sztv. 5. § a jelen formájában van hatályban, a magunk részéről csak azt ajánlhatjuk a feltalálóknak, hogy olyan esetben, ha elkerülhetetlen a találmányról a szabadalmi bejelentést megelőzően közlést tenni, akkor ezt írásban tegy’ék.

Pl. az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a szabadalmat a korábbi feltalálónak (aki nem feltétlenül a korábbi bejelentő) adják, ennek éppen az az érdeke, hogy minél szélesebb körben váljék ismertté a találmány és ezt szükség esetén igazolni is lehessen. Az Amerikai Egyesült Államokban ezért a találmányra vonatkozó és a szabadalmaztatás előtti szóbeli közlések (beleértve a rádiót is) tekintetében éppen fordított szempontok érvényesülnek, mint nálunk.

A hazai gyakorlatból egyébként említésre méltó az a határozat, amely szerint társszerzőségi igény megállapítása nem történhet felszólalás keretében, hanem szabadalom tulajdonjoga iránti pernek, vagy egyéb vitás kérdésnek tekintendő és az Sztv. 59. §-a alapján bírói hatáskörbe tartozik. (SZK. 1963. 10. sz. 355. old.)

Az elmondottakhoz hasonló, de azzal nem teljesen azonos az ún. igényrontás intézménye. Az igényrontás az első feltaláló kivételével a későbbi feltalálókra nézve szintén szabadalmaztathatóságot kizáró ok lehet.

Mivel a legtöbb országban, így nálunk is, nem a feltalálás időpontja, hanem a szabadalmi bejelentés időpontja irányadó, a továbbiakban tehát első feltalálóként azt tekintjük, aki bejelentését

79