Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

zást, a barázdálás pedig felharmonikus ok kiszűrésére (a két ismert hatás egyesítése ismert eszközök alkalmazásával), az így kialakult — az ismertektől lényegesen eltérő — szerkezettel azonban a felharmonikus szűrésére szükséges eszköz hossza az eddiginek Vio részére (15—20 mm) csökkent és ennek a többlethatásnak a biztosításához az elbírálásnál figyelembe vett irodalom megfelelő útmutatást nem adott. Az új elem nem tekinthető koncentrált reaktanciának, mint az ismeretes Írisz, hanem meglehetősen bonyolult, elosztott paraméterű hálózatának és így a megoldás szakember részére sem látszik kézenfekvőnek”. (5. sz. példa.)

b) Szabadalomképesnek nyilvánították a fluxusváltozásos és dinamikus megoldás kombinációjával készült, meghatározott geometriai elrendezésű hangszedőfejet is. A mérések alapján ugyanis igazolást nyert, hogy az irodalomból és nyilvános gyakorlatból ismert fejeknél többszörösen nagyobb a kimenő feszültsége a megfelelő hangminőség egyidejű biztosítása mellett, tehát a megoldás több mint két ismert működési elv alkalmazásával végrehajtott szerkesztői tevékenység, és ez egyidejűleg haladást is jelent. (6. sz. példa.)

A példák hozzásegíthetnek ugyan a találmányi színvonal lényegének megértéséhez, de korántsem meríthetik ki annak sokrétűségét. Ez ugyanis valamennyi országban a szabadalmi jog egyik legkényesebb, jogszabályokkal alig meghatározott problémáit veti fel. A gyakorlatban ezért a különböző országok szabadalmi hatóságai az adott eset mérlegelése alapján döntik el, hogy szabadalmaztatható találmányról van-e szó.

Sok esetben az a kérdés, hogy a szóban forgó műszaki megoldás eredményez-e új műszaki hatást, vagyis előbbre viszi-e a technikát. Az új műszaki hatás jelentősége döntő annak megítélése szempontjából, hogy az adott találmány rendelkezik-e olyan találmányi színvonallal, amely annak szabadalmaztathatóságát lehetővé teszi.

A szabadalomképes kombinációknál említett h) alatti példából egyébként következik, hogy a műszaki többlethatás (új műszaki hatás) igazolására célszerű méréseredményeket, illetve szakértői véleményeket csatolni az engedélyezési eljárás során, ha az iparjogvédelmi hatóság a haladás fennállását, vagyis a találmányi színvonalat vitatja, éspedig ilyenirányú felhívás nélkül. (Lásd: Függelék 30. sz. jogeset.) A magyar joggyakorlatban ugyanis az iparjogvédelmi hatóság elég ritkán szerez be külső szakvéleményt. Ez vezetett pl. a GA-659 alapszámú ügyben a szabadalmi bejelentés mindkétfokú elutasításához, azzal az indokolással, hogy az „nem eredményez szakértő részére váratlan új műszaki hatást”, majd a

68