Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)

III. Az újdonság

télén, ha ennek perspektíváira vonatkozólag egy nem szabadalmi — hanem dokumentációs szakember véleményét idézzük:

„Az újdonságvizsgálat rendkívüli feladatok elé állítja az azt ellátó szakszemélyzetet. A világ iparilag haladott országaiban eddig kiadott szabadalmak egyrészről mintegy 8—10 milliós mennyisége, másrészről az évente megjelenő mintegy 250—280 ezer menynyiségű szabadalmi szaporulat az eddigi munkamódszerekkel ugyanis ma már alig dolgozható fel. Ezért a szakemberek az újdonságvizsgálat munkáját ma már emléktároló és szelektáló technikai berendezések alkalmazása nélkül megvalósíthatatlannak tartják. Figyelembe veendő az is, hogy — a tartalmi feltárásra tekintettel — az egyes szabadalmakban általában mintegy 10 lényeges tartalmi elemet kell nyilvántartani és a kutatás céljára tárolni. A Német Szövetségi Köztársaság Szabadalmi Hivatalában ez idő szerint mintegy 500 újdonságvizsgáló személy végez hivatalból rendszeres kutatómunkát, de legalább az újonnan beérkező anyagnak szelektáló gépek útján való feldolgozása (tárolása és szelektálása) nélkül munkájuk eredményességét a jövőre nézve nem látják biztosítottnak.”7 Megjegyezzük, hogy a Szovjetunióban, az Amerikai Egyesült Államokban és a Német Szövetségi Köztársaságban párhuzamosan folynak a kísérletek elektronikus számítógépeknek a szabadalmi anyag feldolgozására való felhasználása érdekében.

3. SZABADALOMKUTATÁS

Szabadalomkutatás az a tevékenység, amely annak megállapítására irányul, hogy egy gyártmány vagy eljárás ütközik-e valamely érvényes szabadalomba vagy sem.

A német jogi nyelv külön fogalmat, a „Patentreinheit” fogalmát állította fel olyan gyártmányok, eljárások megjelölésére, amelyeknek szabadalmi helyzete tisztázott. A szovjet jogszabályalkotás, valamint a szovjet szakirodalom ugyancsak sűrűn használja a „sza7 Dr. Polzovics Iván: Bevezetés a szakirodalom dokumentációba. Budapest, 1962. 217. old.

46