Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
III. Az újdonság
pedig az ún. szabadalmi osztályozás alapján történik. A szabadalmi osztályozás ez idő szerint még országonként eltérő. A különböző országok szabadalmi osztályozásainak lényege, hogy a szabadalmi leírásokat témánként osztályokba, csoportokba, alcsoportokba sorolják. Nálunk legismertebb a német rendszerű beosztás, lényegében ezt vette át Magyarország és a Szovjetunió is. Ez az egyes iparágakat 89 osztályba sorolja; az osztályokon belül pedig a csoportok és alcsoportok száma az egyes iparágak szükségleteinek megfelelően nyert megállapítást. Német vagy ahhoz hasonló rendszerű szabadalmi osztályozást követnek még Ausztria és Svájc is. Hollandia szabadalmi osztályozása kisebb, Nagy-Britanniáé nagymértékben eltér ettől. Eltér az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi osztályozása is, ahol nem annyira iparágak, mint inkább a műszaki megoldásfajták az osztályozás alapjai. Az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi osztályozása több mint 300 osztályt ismer, nagyszámú csoporttal és alcsoporttal. Az osztályok között sok az olyan általános jellegű, mint például a „bevonat” (coating) című osztály. Ide sorolnak majdnem minden bevonatra vonatkozó találmányt, függetlenül attól, hogy a bevonat milyen iparágat érint. Franciaország korábban alig néhány osztályos szabadalmi beosztást használt, újabban azonban a nemzetközi osztályozás szerint rendezi a szabadalmakat. A különböző országok szabadalmi osztályozásainak eltéréséből fakadó nehézségek áthidalása céljából az 1954. évben az Európa Tanács nemzetközileg egységes szabadalmi osztályozást dolgoztatott ki. Az erre vonatkozóan kötött nemzetközi egyezmény tagállamai: Ausztrália, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Svédország, Törökország. Ezt az osztályozást Magyarország is bevezette és a magyar szabadalmakon 1962. július 1 óta már a nemzetközi szabadalmi osztályt is feltüntetik. (A nemzetközi szabadalmi osztályozási rendszert lásd: Függelék 2. pont.) A nemzetközi szabadalmi osztályozásnak egyelőre még az a hibája, hogy az egyes osztályok túl nagy területeket ölelnek fel, ami az átnézendő anyag nagy terjedelme miatt a keresést igen hosszadalmassá teszi. A nemzetközi szabadalmi osztályozás egyébként 8 főcsoportba sorolja a szabadalmakat és a legtöbb főcsoport 2—4 csoportot tartalmaz. Ezen belül osztályok vannak, amelyek alosztályokra tagozódnak. Az osztályozásnál a következő főbb szempontok érvényesülnek: 1. Az egyes termékekre vonatkozó alosztályok nemcsak a termékeket foglalják magukban, hanem azok előállításának módszereit, eljárásait és az erre szolgáló berendezéseket is, kivéve, ha van olyan 42
