Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)

III. Az újdonság

a kézírásos leírásokhoz, rajzvázlatokhoz általában nem jut hozzá. Ezért a műszaki megoldások újdonságának megítélése szempontjából, a legtöbb országban hatályos rendelkezések értelmében, a nyomtatványok útján történő nyilvánosságra hozatal tekintendő nyilvánosságra hozatalnak. (Ezért szokásos nyomtatvány útján történő nyilvánosságra hozatalról beszélni.)

Ennek eszközei:

— a könyvek,

— a folyóiratok,

— a szabadalmi leírások.

(A nyomtatványokról, mint a szabadalom megadását gátló körülményekről részletesen lásd: IV. Fej. 2. pontját.)

A különböző országok joggyakorlatában egyre inkább elismerik azonban az „egyéb sokszorosítványok” útján történt nyilvánosságra hozatalt is. (Ezért használjuk e könyvben az általánosabb értelmű „írásos” nyilvánosságra hozatal kifejezést.)

Nem nyomtatványi, egyéb sokszorosítások lehetnek például:

— gépírásos sokszorosítások (feltéve, ha nyilvánosságnak szólnak),

— fényképészeti úton történő sokszorosítások (pl. fotókópiák), ha ezekhez bárki hozzájuthat.

Ezeknél döntő az, hogy ténylegesen nyilvánosságra kerültek-e vagy sem, tehát azokhoz elvileg bárki hozzáférhet-e vagy sem. Nyilvánosságra hozottnak tekintendők a ki nem nyomtatott szabadalmi leírások vagy a közzétett szabadalmi bejelentések is, ha azokba a hivatalos órák alatt bárki betekinthet, másolatot készíthet vagy készíttethet (fotókópia). E tekintetben azonban a gyakorlat országonként változik, nálunk ezeket nem tekintik újdonságrontónak.

Nem tekinthető azonban nyilvánosságra hozottnak pl. egy még közzé nem tett szabadalmi bejelentés szövege, egy folyóirathoz közlésre beküldött, de még le nem közölt cikk, vagy egy még meg nem jelent könyv kézirata sem. E kéziratokba ugyanis nem tekinthet be akárki, s azokról nem is készíthet bárki másolatot. Ezek csak igen szűk kör számára hozzáférhetők.

Nem lehet nyilvánosságra hozottnak tekinteni a levélben közölt

37