Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
IX. A szabadalom tulajdonosának jogállása
2. ELŐHASZNÁLAT A legtöbb ország szabadalmi joga ismeri az előhasználati jog intézményét, amely szerint „a szabadalom hatálytalan azzal szemben, aki találmányt, amelyre másnak szabadalom engedélyeztetett már azelőtt, mielőtt az utóbbi találmányát bejelentette volna, Magyarország területén szabadalmi oltalom nélkül használta, vagy a felhasználásra szükséges berendezést létesített. Ily régebbi jogosult a találmányt saját üzletének céljaira saját vagy idegen műhelyekben használhatja ugyan, de a jogosítványát csak saját üzletével együtt ruházhatja át.” (Sztv. 12. §) A gyakorlatban az előhasználati jog gyakorlására általában kettős feltalálás esetén kerül sor, ha a két feltaláló közül csak az egyik jelenti be a találmányt szabadalmi oltalom elnyerése céljából, a másik ellenben előbb megvalósítja azt, és amikor találmányát be akarja jelenteni, akkor szerez tudomást arról, hogy a szabadalmaztatásnál a másik feltaláló (vagy annak jogutóda) már megelőzte őt. Kapitalista társadalmi-gazdasági viszonyok között fordul elő az előhasználati jog alkalmazásának további esete: a kettős átruházás. Erről akkor beszélünk, ha két jóhiszemű személy egyidejűleg vásárolja meg ugyanazt a szabadalmi oltalom alatt nem álló találmányt, és csak a szabadaimaztatási eljárás során szereznek róla tudomást, hogy a rosszhiszemű eladó (a feltaláló) egyszerre mindkettőjüknek ugyanazt a találmányt adta el. (Ingatlanoknál is előfordul, hogy a rosszhiszemű eladó egyidőben ugyanazt az ingatlant két személynek eladja.) Indokolatlan volna ilyenkor, hogy a két jóhiszemű vevő egyike elessék a már megvalósított találmány további használatának lehetőségétől. A további használatot ilyen esetben az előhasználati jog teszi lehetővé. Nem lehet ellenben azzal az újítóval szemben előhasználati jogot érvényesíteni, akinek újítását már megvalósították, de a műszaki megoldás szabadalmaztatására csak későbbi időpontban kerül sor. Ez esetben ugyanis a vállalat éppen az újító tevékenysége következtében valósította meg a találmányt, nem pedig attól függetlenül. A jogszabályalkotó által elérni kívánt céllal (harmadik jóhiszemű jogszerzők érdekeinek védelme) nem állna ezért összhangban, ha ilyen tényállás mellett a feltalálót az előhasználati jogra hivatkozással el lehetne ütni a feltalálói díjazásra való igényétől. Ennek megemlítését azért tartjuk szükségesnek, mert a bírói gyakorlatban elvétve előfordulnak ilyen tendenciájú döntések. Az ilyen bírói gyakorlattal nem lehet egyetérteni. 178
