Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
VIII. Szabadalmi perek
szak magyar bírói gyakorlatában kényszerengedély megadása iránti per alig fordult elő, a kapitalista országok bírói gyakorlatában az ilyen perek valamivel gyakoribbak. A kényszerengedély megadására vagy annak visszavételére irányuló eljárásban a szabadalom megvonására vonatkozó eljárási szabályokat (per megindítása, perek egyesítésének, új kereset emelésének tilalma stb.) kell alkalmazni, kivéve azokat, amelyek a megvonási eljárás közérdekű voltával függnek össze (1932. évi XVII. tv. 7 §, Sztv. 38. §). 3. SZABADALOM MEGVONÁSA IRÁNTI PER A szabadalom megvonása iránti per mintegy kiegészíti a kényszerengedély intézményét, s azt ugyancsak az 1932. évi XVII. tv. szabályozza (6. §). Eszerint a „szabadalom egészben vagy részben megvonható, ha a kényszerengedélyt kihirdetésétől számított két év alatt kellőképpen gyakorlatba nem vették és nem gyakorolják, kivéve ha a mulasztást igazolják.” Közömbös, hogy a szabadalomra nézve adott kényszerengedély még fennáll-e vagy sem, s az utóbbi esetben milyen okból szűnt meg. A szabadalom megvonásának intézménye ugyancsak a társadalom önvédelmi intézkedése, a joggal való visszaélés, ez esetben a kényszerengedély által biztosított joggal való visszaélés ellen. Szabadalom megvonása iránti per igen ritkán fordul elő, még kapitalista országokban is, előfordulásának gyakorisága és joghatása a halálbüntetéshez hasonlítható. Mindkettőt igen ritkán alkalmazzák. A szabadalom megvonása a büntetőjogi halálbüntetéshez abban is hasonlít, hogy a megvonás következtében „elhal” a szabadalom. (Érvényét veszti, de csak ex nunc, vagyis csak az ítélet jogerőre emelkedésével. Sztv. 22. §.) A szabadalom megvonására irányuló per eljárási szabályai (peres felek, per megindítása, perek egyesítésének, új kereset emelésének tilalma stb.) megegyeznek a megsemmisítési per eljárási szabályaival (Sztv. 38. §). 164
