Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

1. A FELTALÁLÓI TEVÉKENYSÉG TÖRTÉNETE

Az emberi találékonyság, a feltalálói tevékenység története a legrégibb idők homályába nyúlik vissza, amikor még sem állam, sem jog nem volt.

Az őskor embere, aki a tűzgyújtást, a kőbaltát, a nyilat, az íjat, a faháncsból font kötelet, végül pedig a kereket — a történelem előtti idők legnagyobb találmányát — megalkotja, a maga korában feltaláló volt.

Olyan találmányok, amelyek létrehozására vonatkozóan már történelmi emlékeink maradtak vissza, azok egy későbbi, kulturáltabb, szervezettebb társadalomban, a rabszolgatársadalotnban jönnek létre.

A rabszolgatársadalomban létrehozott találmányok többsége az építkezés és a hadviselés körébe tartozott.

A filozófiai tankönyvek példaként gyakran hivatkoznak Heronra, aki már az ókori Görögországban felfedezte a gőz felhasználásának módját. Minthogy azonban abban az időben a termelés alacsony fejlettségi foka következtében nem volt társadalmi igény az ilyen hajtóerő iránt, felfedezését szökőkutak működtetésére használták és később találmánya feledésbe is ment.

A rabszolgatársadalomban inkább csak a kulturális rendeltetésű találmányok valósulnak meg. így először a víziórát találják fel (i. e. 600), nem sokkal később a napórát (i. e. 560), majd a vízimal-11