Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
VII. Szabadalmaztatási eljárás
felelő módon ismertetni, akkor az OTH a bejelentőt ügyvivő vagy ügyvéd megbízására utasíthatja. A találmány címét (elnevezését) a bejelentő szabadon választhatja meg, azonban annak a találmány tárgyára, illetőleg lényégére jellemzőnek kell lennie, hogy az újdonságvizsgálattal kapcsolatos kutatást megkönnyítse. Az OTH nincs kötve a feltaláló vagy bejelentő által javasolt címhez, de azt csak olyan esetben változtatja meg, ha a cím és a találmány tárgya között nincs összhang. A feltaláló kérheti, hogy nevét a szabadalmi okiraton ne tüntessék fel. Egyes államokban a bejelentő kizárólag csak maga a feltaláló vagy örököse lehet (tehát magánszemély) és csak a bejelentés foganatosítása után lehet a szabadalmat vállalatra átruházni. Ez a helyzet az Amerikai Egyesült Államokban és Csehszlovákiában. A bejelentő állami vállalat igen gyakran munkaviszony alapján jogutódja a feltalálónak. Előfordul azonban az is, hogy a munkaviszonyban nem álló feltaláló tevékenységét az állami vállalat megbízása alapján fejti ki. Ilyen esetben a megbízó e címen jogutódja a feltalálónak. Ilyenkor a bejelentési kérvényben kifejezetten utalni kell e körülményekre, az újításokról, és találmányokról szóló 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 26. §-ára való hivatkozással. Sokszor nem munkaviszony vagy megbízásból eredő kötelezettség alapján száll át a találmány bejelentésének joga, illetőleg a találmány tulajdonjoga a bejelentőre, hanem szabályszerű átruházási szerződés alapján vagy örökösödés címén. Szolgálati találmánynál is szükséges a feltalálók nem hitelesített nyilatkozata a találmány szolgálati jellegéről. Ha a bejelentő valamely elsőbbségre (uniós, kiállítási) igényt tart, akkor azt már a bejelentési kérvényben feltétlen elő kell adnia. Erre irányuló kérelem előterjesztésének elmulasztása Magyarországon — a magyar jog előírásai következtében — később nem pótolható. A találmányi bejelentés megtételéhez Magyarországon TÉEB- engedély szükséges. Ezen intézkedés hatálya nem terjed ki az ország területén kívül lakó külföldiekre, akiknek ilyen engedélyre nincs szükségük [220/1949 (I. 8.) Korm. sz. rendelet 2. §-a]. E körülményt a külföldi bejelentőnek a bejelentési kérvényben fel 109