Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
Bevezetés. A tízéves újítómozgalom
1952 ......................................... 597 953 963 Ft 1953 1 234 421 058 Ft 1954 1 446 783 247 Ft 1955 1 200 635 044 Ft 1956 ......................................... 800 000 000 Ft Az évente kifizetett újítási díjak összege: 1949 ......................................... 11 000 000 Ft 1950 ......................................... 24 500 000 Ft 1951 ......................................... 44 500 000 Ft 1952 ......................................... 54 892 223 Ft 1953 . ....................................... 73 388 937 Ft 1954 ......................................... 75 840 335 Ft 1955 ........................................ 60 794 912 Ft 1956 ......................................... 48 000 000 Ft Ezek a számok azt mutatják, hogy az újítómozgalom hazánkban rövid időn belül — legalább is a javaslatok számát illetően — olyan méreteket öltött, hogy messze megelőztük a népi demokráciák hasonló eredményeit. Csehszlovákiában például 1955-ben 137 000 javaslatot nyújtottak be és 72 000-et fogadtak el, megvalósításra pedig csak 55 000 db került. A Román Népköztársaságban 1956-ban 37 000 javaslatot fogadtak el, s ebből 34 000-et valósítottak meg. Bár 1953 óta a javaslatok száma nálunk csökkent, 1955-ben mégis sokkal több volt, mint Csehszlovákiában. Ez azonban kétségessé teszi a megfelelő értéket és műszaki színvonalat. Az 1953 óta bekövetkezett számszerű visszaesés a reálisabb elgondolások alapján kiadott szigorúbb újítási rendeletek következménye volt, amelyek igyekeztek kirekeszteni a selejtes javaslatokat, nívósabb javaslatok kidolgozására ösztönöztek és az erkölcsi tisztaságot igyekeztek helyreállítani. Az 53-as rendelet előnyei Az 1948 óta kiadott újítási 'rendeleték lényegében azonos alapelveken nyugodtak, és csak a menet közben felmerült különböző hiányosságokat igyekeztek részletmegoldásokkal kiküszöbölni. A számszerűség csökkenése mindenesetre a nívótlan javaslatok csökkenésével függött össze és azzal, hogy az „előlegesdi” rendszert mindinkább kiszorították. Az 53/1955. (VIII. 25.) M. T. sz. rendelet volt az eddigi Vendeletek közül a legjobb. Ez a rendelet már kimondta, hogy az újításokkal való foglalkozást a gazdasági munka szerves részének kell tekinteni és hogy .az állami szervek vezetőinek biztosítani kell az újítások és találmányok tervszerű bevezetésének előfeltételeit. Az újítást nem terven kívül, hanem terven belül, a tervekben biztosított anyagi előfeltételek mellett kell megvalósítani. Az eszmei díjazás visszaszorítása érdekében kimondta a rendelet, hogy csak akkor 6
