Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
jegesen aprólékos, részietekbe menő szabályozást. Általános elvként kell figyelembe venni, hogy a nagyobb javaslatok részletesebb szerződést, a kisebb javaslatok pedig csak rövidebb, a leglényegesebb pontokra kiterjedő szabályozást igényelnek. A rendelet vonatkozó előírásaiból megállapítható, hogy viszonylag nem hosszú szerződéssel egyértelműen tisztázhatók a felek jogai és kötelességei. Sokan felvetették azt az aggályt is, hogy amikor az újító nem lakik a javaslatot megvalósító vállalat telephelyén, a szerződés megkötése céljából az újítónak utaznia kell, ami sok esetben nagyobb költséggel jár, mint amennyi eredményt az újítás hoz. Ha az újító nem lakik a megvalósító vállalat telephelyén, az egyszemélyi elbíráló levélben küldheti meg az újítónak a szerződéstervezetet. Ha az újító a vele közölt feltételek valamelyikével nem ért egyet, a vitás pontok egy-két levélváltással tisztázhatók, ekként a minimumra korlátozódik azoknak a kis ügyeknek száma, amelyekben a távollakó újítót a vállalat telephelyére személyes megbeszélésre kell behívni. Annak sincs akadálya, hogy az újítást megvalósító szerv az újító lakóhelyén lévő részlegét bízza meg a szerződéses feltételek megtárgyalásával. Ha például a javaslattevő valamelyik MÁV igazgatóság székhelyén lakik, a Vasúti Főosztály az igazgatóságot is megbízhatja az újítóval való tárgyalások lefolytatására. A nagyobb jelentőségű javaslatok esetén természetesen indokolt közvetlen szóbeli tárgyalások lefolytatása. A rendelet kétféle szerződést ismer: mégpedig a kísérletekre vonatkozó szerződést és a megvalósításra vonatkozó szerződést. Az előbbit általában a kísérlet megkezdése, míg az utóbbit általában az üzemszerű megvalósítás megkezdése előtt kell megkötnie az újítónak és a megvalósító szerv vezetőjének. Ha az újítás szerzője több személy, a vezető a szerződést valamennyi újítóval köteles megkötni. Persze az igazgató nem különkülön szerződést köt valamennyi újítóval, hanem egy szerződésben fognak megállapodni az igazgató és az összes javaslattevők. Amenynyiben több újító van, a szerződést a vállalattal a többbi újító nevében is megkötheti az egyik újító, ha erre vonatkozóan neki a többi újító írásbeli meghatalmazást adott. Az ilyen módon kötött szerződés jogosítja és kötelezi azokat az újítókat is, akik a szerződés megkö- • tésére újítótársuknak meghatalmazást adtak. Ha az újító a megvalósító szerv igazgatója, helyettese, főmérnöke vagy főkönyvelője — mint már említettük — a szerződést a vállalat nevében a felettes szerv köti meg. A vállalatnak természetesen állást kell foglalnia a felettes szervhez történő felterjesztésében a javaslat műszaki és gazdasági értéke tekintetében. A rendelet nem szabályozza azt a kérdést, hogy írásbeli szerződést kell-e kötni vagy elég-e szóbeli megállapodás is. Az általános magánjog szabályai szerint a szerződéseknek általában nem érvényességi kelléke az írásbeliség. Érvényes tehát a szóbeli megállapodás is. Természetes, hogy a bizonyítás megkönnyítése és a jogok és kötelezettségek határozott rögzítése céljából feltétlenül szükséges az írásbeli szerződés megkötése. A szerződés annak aláírásával válik joghatá-47
