Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
ismertetnie kell a j avaslattevőnek, miként valósítható meg a javaslat. Ha a javaslattevő olyan — habár részleteiben még nem is kidolgozott — megoldást ad, amelynek alapján a szakember a javaslatot meg tudja valósítani, a javaslattevőt a szerzőség joga megilleti, őt újítónek el kell ismerni. Ha a javaslattevő egy egyébként helyes célkitűzésnek műszakilag kivihetetlen megoldását adja, őt újítónak elismerni nem lehet. Ha az általa felvetett célkitűzést később más helyesen oldja meg, újítónak az utóbbit kell elismerni. Természetesen vannak olyan esetek, amikor a feladat felvetése egyben annak megoldását is jelenti. Ilyen esetben az újítás ténye fennforog. Nem könnyű annak eldöntése, hogy egy javaslatot mikor kell újításnak, tehát olyannak tekinteni, amely a megoldás eszközét és módját is megadja és miikor van pusztán ötletről szó. Irányelvként lehet megállapítani, hogy míg az ötlet megoldási módot nem ad, addig az újítás a kitűzött feladatnak legalább elvi megoldását is megadja. Valamely javaslat újításként csak akkor ismerhető el, ha a népgazdaság számára az gazdasági vagy egyéb hasznos eredményt jelent. A „gazdasági vagy egyéb hasznos eredmény” kitételt tágan kell értelmezni. Jelentkezhet az az ipar, a közlekedés, a kereskedelem, az egészségügy, a kulturális, a szociális ellátás területén, összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy újítani a népgazdaság bármely területén lehet. A népgazdasági eredmény sokféle formában jelentkezhet. Lehet az munkaidőmegtakarítás, a minőség javulása, a termelékenység emelkedése, új cikk előállítása stb. Különösen fontosak azok a javaslatok, amelyek a népgazdaság részére anyagmegtakarítást (főleg importanyag megtakarítást) hoznak vagy a minőség megjavítását eredményezik. A balesetelhárítás és egészségvédelem céljait szolgáló, a munkavédelemmel kapcsolatos újítások megvalósítása szintén a legfontosabb feladiatok közé tartozik. Gyakran jelentkező hiba, hogy a népgazdasági eredményt az újítást elbíráló szervek összetévesztik a vállalati eredménnyel. A vállalati eredmény és a népgazdasági eredmény az esetek túlnyomó részében egybeesnek olyan értelemben, hogy a vállalati eredmény egyúttal a népgazdaság részére is hasznot jelent. Nem okvetlenül érvényesül azonban ez a szabály, amint ezt a következő példánál láthatjuk: Az újító javasolta, hogy a vállalat a számlákat vizsgálja felül, mert a számlázó állami vállalatok jogosulatlan tételeket állítottak be. A javaslat eredményeként a felülvizsgálat megtörtént és a javaslattevő állítása valónak bizonyult. Javaslattevő újítási díj folyósítását kérte. Nyilvánvalóan nem lehet szó népgazdaság eredményről, noha a jogtalanul számlázó vállalatok az általuk jogtalanul felvett összeget visszatérítették. A népgazdaság részére eredmény nem jelentkezik, csupán arról van szó, hogy az egyik állami vállalat által jogtalanul felvett összeget a másik állami vállalat visszakapta. Ez utóbbi vállalat részére eredményt jelentett a javaslat, de nem a népgazdaság részére. További feltétel, hogy a javaslat viszonylag új legyen. A hatályon kívül helyezett 53/1955. M. T. számú minisztertanácsi rendelet a 23 ú
