Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

bain díjazni kell. A külön munkadíj nem vitásan bérjellegű kifizetés, ennek ellenére e szakasz (4) bekezdése értelmében béralapellenőrzés szempontjából nem tartozik a béralap keretébe. A most említett (4) bekezdés ugyanis azt a fontos rendelkezést tartalmazza, hogy az újítási javaslatok kísérletezésére es megvalósítására történő bérjellegű kifizetések a béralap ellenőrzés szempontjából nem tartoznak a béralap keretébe. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a vállalat terhére a béralaptúllépés jogi következményeit nem lehet megállapítani arra az esetre, ha a vállalat a béralapot ténylegesen túllépi, azért, mert újítások kísérletezésére, illetőleg megvalósítására bért fizetett.

A rendeletnek a túlórára vonatkozó kedvezményei nem vonatkoznak azokra az üzemekre, illetőleg üzemrészekre, amelyeknek feladata az újítások kísérletezése, illetőleg megvalósítása. Ezeknek az üzemeknek, illetőleg üzemrészeknek a kísérleti és megvalósítási, munkák elvégzése a rendes tevékenységi körük. Az itt alkalmazott dolgozók tehát csak a túlórára vonatkozó rendelkezések betartása mellett végezhetnek túlmunkát.

Az újítónak javaslata kidolgozásával kapcsolatban költségei merülhetnek fel. így rajzokat készít, kísérletet végez, mintapéldányt állít elő stb. Méltánytalan lenne, ha ezek a költségek véglegesen őt terhelnék, ezért mondja ki a rendelet, hogy a javaslattevő részére meg kell téríteni mindazokat a költségeit és munkadíját is. amelyek javaslatának kidolgozásával kapcsolatban merültek fel. Térítésnek csak akkor van helye, ha a javaslattevő felhasználható kísérleti darabot vagy felhasználható műhelyrajzot stb. produkál, feltéve, hogy újítását vagy találmányát elfogadja a vállalat. Ezzel ugyanis a megvalósító szerv költségei csökkennek, mert nem kell saját költségére az említett rajzokat, illetőleg kísérleti darabokat elkészíttetni. A most említett költségek még az újítási javaslat benyújtása előtt merültek fel. Ha a vállalat e költségeket egyáltalán nem, vagy nem az újító által kívánt mértékben kívánja megtéríteni, bírói útnak van a rendelet értelmében helye. A javaslat benvúitása után az újító által végzett munkák ellenértéke megtérítésének kérdésében a kísérletre, illetőleg a megvalósításra vonatkozó szerződésben kell közös megegyezéssel állástfoglalni. Ha a szerződés olvan kikötést tartalmaz, hogy a kísérletezésben, illetőleg megvalósításban résztvevő újítót a munkaviszonya alapján végzett munkája alól meghatározott időre felmentik, részére szerződésileg biztosítani kell a Munka Törvénykönyve végrehajtási utasításának 140. §-a szerinti átlagkeresetet. Ha a javaslattevőt rendes munkája alól nem mentik fel. hanem a szerződés értelmében például rendes munkaidőn túl végzi a közreműködői tevékenységet, ezért őt a szerződésben megállapítandó külön díjazás illeti meg.

A tapasztalatcsere és az újító mozgalom propagandái árak előmozdítása és fejlesztése céliából a rendelet lehetővé teszi, hogv a vállalatok e célra a teljes béralapjuk 6 tíz-ezrelékének megfelelő összeget használhassanak fel Nagyobb összeget felhasználni csak a