Zakariás Egon: A védjegy - A Magyar Kereskedelmi Kamara Reklám Kiskönyvtára 1. (Budapest, 1973)

I. A védjegyek kialakulása

2. Kapitalista termelési viszonyok hatása a védjegyek kialakulására

Az áru-megjelölések használatának jogi szabályozását a modem gyáripar kialakulása tette szükségessé. Az igények növekedése a mennyiségi termelés fokozását eredményezte, és a különböző termékek elárasztották a világot.

A különböző termékek és ezeken belül a hasonló rendeltetésű termékek megjelölésének szabályozása és a visszaélések megakadályozása nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi feladattá is vált.

Több éves előkészítés után a vezető ipari államok kezdeményezésére jött létre 1883-ban a Párizsi Uniós Egyezmény, amely alapelveiben időtállónak bizonyult. Az Egyezmény szövegét a változó gazdasági követelményeknek megfelelően már többször kiegészítették, illetve módosították, de folyamatossága nem szűnt meg.

Magyarország időben felismerte az Egyezmény elméleti és gyakorlati jelentőségét, ennek megfelelően ratifikálta. A párizsi főegyezményhez kiegészítő mellékegyezmények is járultak, amelyeknek magyar ratifikációja az alábbiad szerint történt:

Első ratifikáció

— Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós

Egyezmény 1909. január 1.

— A gyári és kereskedelmi védjegyek lajstromozására

létesült Madridi Unió 1909. január 1.

— A védjegyek nemzetközi osztályozására vonatkozó

Nizzai Megállapodás 1967. március 23.

— Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi

lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodás 1967. március 23.

— Az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozására kötött Madridi Megállapodás 1934. január 5.

— Magyarországon a legutolsó törvénybe iktatott szöveg az 1967. július 14-én Stockholmban elfogadott, amelyet az 1970. évi 18. számú törvényerejű rendelet tartalmaz.

Ezekkel a nemzetközi jogszabályokkal - amelyeket sok állam ratifikált - vált lehetővé a kulturált külkereskedelemben szerzett jogok megvédése.

3. A védjegyek jelentősége a szocialista termelési viszonyok között

Magyarországon a szocialista termelési viszonyok kialakulásának kezdetén a védjegyet olyan kapitalista kereskedelmi eszköznek tekintették, amely ellentétes a szocialista termelési szemlélettel.

A vállalatoknál a védjegyekkel - egyes kivételektől eltekintve - nem foglalkoztak, és így sok régi, értékes, kiváló good will-el rendelkező védjegy oltalma megszűnt. Ez egyéb káros hatásoktól eltekintve azzal is járt, hogy más vállalatok, esetleg éppen a piaci konkurrens hatókörébe került a védjegy. A helyzetet bonyolította, hogy egyes külkereskedelmi vállalatok saját nevükre íratták át a termelő vállalat védjegyét. A külföldi gyakorlatot 6