Zakariás Egon: A védjegy - A Magyar Kereskedelmi Kamara Reklám Kiskönyvtára 1. (Budapest, 1973)
IV. Védjegypolitika szükségessége és kialakítása a vállalatoknál
A hangsúly tehát a fővédjegyen van, de a gyakorlatban szükség van olyan segédeszközre, amelyekkel a kereskedelempolitikai célok is elérhetők. A tartalék és defenzív védjegy fenntarthatóságának feltétele, hogy az alkalmazandó jog ne írja elő a védjegy használatát, mert ilyen előírás esetében csak időlegesen tartható fenn a védjegy oltalma. Kivételt képez, ha a defenzív védjegy külön erre a célra szolgáló védjegyjogi intézmény, mint például az angol jogban. A védjegypolitikához tartoznak a licencia szerződések is. Ezek minimális feltételei: Tartalmazniok kell mindenekelőtt azokat az árukat, amelyekre a használat vonatkozik. Tartalmazniok kell annak a területnek a megjelölését, amelyre a használati engedély vonatkozik, valamint azt, hogy a használat kizárólagos-e. A használati engedély lehet átruházható és át nem ruházható. Előfordulhat olyan licencia is, amely a tulajdonos terhére is kizárólagos, tehát a tulajdonost sem jogosítja fel a védjegy használatára az adott területen. Ez azonban kivételes eset. A használatba vevő a szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a védjegyet fenntartja. Fenntartás alatt elsősorban a kötelező használatra kell gondolni. A használat terén természetes követelmény, hogy a védjegy ismertsége, a vevőkör kiszolgálása azon a területen, ahol nem a védjegy-jogosított, hanem a használó alkalmazza a védjegyet, biztosítva legyen. A használat mértékének a gazdasági részéhez tartozik az is, hogy a licencia díj általában a forgalomba hozott mennyiséghez igazodik. Szokványos kikötés, hogy a minimális mennyiség után akkor is kell a licencia díjat fizetni, ha azt a mennyiséget a tényleges használat nem éri el. Lényeges kikötése a licencia szerződésnek a használatba adó által kialakított minőségi és esztétikai színvonal betartása. Ha a használó nem megfelelő minőségben, rossz kivitelű csomagolásban, nem megfelelő módon hozza forgalomba az áruját, akkor az magára a védjegyre hat károsan vissza. Gyakori és szükséges feltétel a minőségi szint előírásán túlmenően különböző kereskedelmi és kereskedelempolitikai feltételek kikötése is. Ehhez tartozik, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő árpolitikai feltételek betartása mellett, a garanciális és szerviz lehetőségek megszervezésével is biztosítsa a használó a védjegy good-will-jét. A szerződésben szokásos nyilatkozat, hogy a védjegyjogosított a használónak garantálja a védjegy jogok zavartalan biztosítását, vagyis hogy a védjegy idegen jogokba nem ütközik. További fontos kikötés, amelyet a szerződésben rögzíteni kell, hogy az esetleges bitorló ellen együttműködni tartoznak. A bitorlás lényegileg többet jelent kereskedelempolitikailag, mint egy adott védjegy bevezetési, fenntartási költségeinek és good-will-jének jogtalan élvezete. A bitorlásból olyan jelentős károk is származhatnak, amelyek az elmaradt haszon kategóriájába tartoznak, sőt a jogosulatlan használat megzavarja a védjegy funkcióit és a védjegy rontásához, a vevőkör bomlasztásához vezethet. A használónak érdeke és kötelessége is, hogy az észlelt bitorlás megtorlása tekintetében együttműködjék. Lényeges pontjai a licencia szerződésnek az ellenőrzési kikötések, mindenekelőtt a minőség ellenőrzése. Szokásos, hogy a használatba adó a használó által előállított áru minőségét szúrópróbaszerűen, meghatározott időközönként ellenőrizheti. A minőségi elő-17
