Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

V. Védjegyek összetéveszthetősége a magyar jogban

nek a jelentősége azonban másodlagos, az átlagos vásárló tudatában inkább eredetmegjelölés jellege van. Ezért a védjegyszövegből a HUNGÁRIA szó elhagyása önmagában nem zárhatja ki az összetévesztés lehetőségét. Ha ugyanaz a megjelölés (vagy összetéveszthetőségig hasonló megjelölés) egyik esetben a HUNGÁRIA szóval együtt, másik esetben anélkül szerepel védjegyként, ez a tény az átlagos vásárlóban azt a benyomást kelti, hogy mindkét védjegy ugyanazt az áruféleséget jelöli, de egyik esetben ugyanannak az áruféleségnek a sajátos magyar változatáról van szó. Tehát az összetéveszthetőség megállapítható.

Az összehasonlított védjegyek további elemei között pedig hangzásukban, csengésükben, leírt és kiejtett formájukban feltűnően nagy a hasonlatosság. A hangzásnál — tekintettel arra, hogy jelentés nélküli fantáziaszavakról van szó — .általában a magyar nyelv kiejtési szabályaira kell tekintettel lenni. Nem hagyható figyelmen kívül azonban az sem, hogy ezek a szavak idegen hangzásúak, és idegen szavaknál gyakori a szóvégi néma „e” betű. Ezért az összetéveszthetőség szempontjából a BECOTIDE megjelölés szóvégi „e” betűjének nincs jelentősége. Egyébként a korábbi védjegy első szótagjában szereplő többlet „n” betűn kívül csupán egyes betűk sorrendjében van a felületes szemlélő által nehezen észrevehető eltérés. így a két védjegy között az összetévesztés lehetősége kétségtelenül megállapítható. (Pkf. IV. 20. 585/1975.)

Pszichológiai szempontból a határozatnak különösen az a része érdekes, amely a védjegyszöveg elemei között differenciál, s azokat eltérő módon súlyozza. Ez a megkülönböztetés mind az emlékezeti hatás, mind az ahhoz fűződő asszociáció szempontjából meggyőzőnek tűnik.

96